#12-Cristina

Sziasztok!
Itt a következő rész, remélem elnyeri a tetszéseteket.  Osszátok meg velem a véleményeteket a résszel kapcsolatban kommentben!
Köszönjük VikInek, hogy írt kommentet az előző részhez! <3
Jó olvasást!
L. L.

Reggel arra keltem, hogy Isabel elrángatja a függönyt és hunyorogva néz ki az ablakon. Bár szeretem Isabelt, de most szívesen kidobnám a szobámból. Utálom amikor felkeltenek. Oké bevallom, nem olyan baj, hogy felébredtem mert ahogy a digitális órára néztem rádöbbentem, hogy nem volt jó ötlet hajnalig dumálni a spanyol lánnyal mert most már bőven reggel volt.
Isabel kicsoszogott a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. Csak utána hallottam meg az ordíbálást ami az erkélyem felől jött. Morcosan feltámaszkodtam és kicsoszogtam, hogy megnézzem kik ordíbálnak.
-Mi a..?!-az utcán több száz ember tolakodott a szálloda bejáratánál mindenki a kiválasztottak nevét skandálta. Egy 14-15 éves srác felnézett majd elfütyentette magát amikor meglátta, hogy hálóingben vagyok. A kis szerencsétlen! Életében nem láthatott egy nőt ha már ettől elkezd füttyögni.
-Rám szállhatsz Angyalka!-ordít majd kacsint egyet. Én egy elegáns mozdulattal bemutattam neki majd bemementem újra a szobámba.
-Hülye barom.-sziszegem. Gyorsan magamra veszek valamit és a reggeliző felé veszem az irányt ahol a többiek már nagyban beszélgettek.
-Sziasztok!-motyogom, konkrétan senki sem hallotta meg csak Carlos küldött felém egy halvány mosolyt. Alig volt időm leülni amikor berobbant az ajtón a stylisztom és elrángatott a többiektől mert ruhapróbára kell mennem.
Ha a tekintettel ölni lehetne akkor a stylisztom holtam esne a padlóra.

Egy hosszú, nagyon nagyon hosszú,  sminkelés és fürdés után a tükör előtt álltam és megnézhettem a ruhát amit az interjún fogok viselni.
-Ez rohadt jó!-mondom vigyorogva.
-Ez nagyon szép!-javít ki a stylisztom de én nem figyelek rá. A ruha olyan mintha rám öntötték volna, pánt nélküli hosszú légies darab. De az ami igazán gyönyörűvé teszi az az, hogy sötétkékből fehérré megy át a színe.
-Tetszik ez az ombrés megoldás?-kérdezi a nő, akin mellesleg most is egy fura kalap van. Helyeslően bólintok és még pár percig elnézem a tükörképem. Még sose éreztem magam ilyen szépnek. Az arcom természtes volt, szinte nem is volt rajta smink amit a kontyom is kiemelt. Nem tudom, hogy a többieken milyen ruha lesz de ezt nehéz lesz túlszárnyalni.
-Bejöhetek?-ordít be az ajtón Francesco mire én egy "igennel" válaszolok. Az országtársam belép az ajtón de amint átlépte a küszöböt hasra esett. Gyorsan odaugrodtam és megragadtam a smoking ujjánál, ahogy közelebb hajoltam hozzá megéreztem a tömény pia szagot amit árasztott.
-Te meg mit csináltál?!-mondom kiakadva. Alessandrot vettem észre aki vígan fütyörészve jött felénk-Te hagytad, hogy piáljon az interjú előtt?-nézek rá kikerekedett szemekkel mire a mentorom csak legyint egyet mintha ennek nem lenne jelentősége.
-Ideges volt, én csak segítettem rajta.-mondja-Kérsz te is?-vigyorog a képembe.
-Te barom!-jelentem ki egyszerűen majd megragadva az Országtársamat az interjú helyszíne felé megyek.
-Ha elhányod magad akkor te fogod felpucolni!-sziszegem Francesconak aki erre elneveti magát. Jézusom...
Pár lépés után  már meghallom a többiek izgatott hangját. Az Országtársamnal együtt lépek be egy nagyobb helyiségbe ami a színpad hátulján van. Az első dolgom az volt, hogy jól megnézzem magamnak a többieket. Elsőnek Fionan akad meg a szemem aki az idegesítő liba szerepet összekeverte egy sarki lány személyiségével illetve egy kicsit túl sok csillámporral. Az Országtársa pedig úgy döntött, hogy ő lesz a mezőny barbi babája fiú kiadásban. Igazán fantasztikus páros. Az Egyiptomiak eygszerű hosszú, szűzanya szoknyára emlékeztető valamit vettek fel, talán még Cho és Minho nézetek ki jól  a színes ruhájukkal. De az egész teremben egyértelműen Isabell festett legjobban a ruhájában, mellette Carlossal tökéletes párost alkotnak. Az előbbi rám mosolyog mire én gyorsan viszonoztam a gesztust majd Francesco után kapok, hogy nehogy elessen a saját lábában.
-Nézd, milyen dögös Anna!-lobálja a mutatóujját egy irány felé. Meglepedten fordulok a mutatott irány felé hiszen nem emlékeztem volna, hogy van a kiválasztottak között Anna nevű lány. Csak, hogy nem egy ismeretlen arcot hanem Arabella kivillano seggét tekintettem meg.
-Mi a...?!-a szemöldököm a homlokomig csúszott amikor meglátam, hogy Arabella Julio karjaiban cipeltette le magát. Ez most komoly? A legfurább mégis az, hogy Juliot szemlátomást egy picit se zavarja, hogy az Országtársa arra használja, hogy cipeltesse magát. Ez után jött a következő meglepetés. Ahogy jobban megnéztem a brazil csajt feltünt a fekete, szűk ruhája is ami minden elképzelésemet túlszárnyalta. Konkrétan az egész melle kilogott a ruhából ráadásul azzal a tűsarkúval ami rajta volt már majdnem nálam is magasabb lett.
-Mekkora ribanc...-sziszegem a fogaim közt mire Francesco zavaros tekintettel fordul felém.
-Te leribancoztad a barátnőmet?! Anna nem ribanc. Anna széép.-mondja vigyorogva. Kellett pár perc mire rájöttem, hogy miről is beszél. Anna a barátnője, és már régen is mondta, hogy hasonlít Arabellára, most pedig a pia megtette a hatását és gondolom azt gondolja, hogy Ara a barátnője.
-Hát persze...nagyon szép!-motyogom magamban majd megragadom a fiút és leültetem egy kanapéra. Pár perc múlva már meg is hallom a műsorvezető idegesítő hangját aki egy hosszú, unalmas duma után bekonferálta Arabellát. A lány arcára volt írva, hogy minden lépés után koncentrálnia kell, hogy el ne essen. A kis szerencsétlen...
Az interjú mint mindig most is az unalmas kérdésekkel kezdődött. Charlie átért arra, hogy Arabella milyen jól szerepelt a pontozáson, mire a brazil csaj nagyban bólogatott kimutatva az egyetértését. Hány pontról is beszélünk? Hat? Nem túl nagy teljesítmény...
Az interjú felét alig halottam ugyanis inkább arra figyeltem, hogy kitakarjam a többiek elől Francescot aki épp elfeküdve hevert a kanapén. Arra figyelek fel újra amikor a színpadon elindul egy videó amiben Arabella szerepel. Közelebb mentem, hogy jobban lássam, hogy miről van szó. A brazil lány az első képkockákban idegbetegen méregeti a többieket, majd ordibál valami kiválasztottal végezetül pedig az látszik ahogy behúz nekem egyet. Mi van?! Ez meg hogy kerül ide?! Arabella idegesen hajol közelebb Charliehoz amikor eljut az agyáig, hogy most épp lebukott a lepel a jófej, cuki-muki énje elől.
-Tudja, megértem a helyzetét. Tényleg. Igazán sajnálatos, ha az embernek olyan unalmas és elcseszett az élete, hogy másokéban kell vájkálnia ahhoz, hogy boldog legyen. Már sokan megpróbáltak félresöpörni az útjukból. Tudja, hogy hívják ma ezeket az embereket? Halottnak!
Miután ezt elmondta felpattant a helyéről és ott hagyta a megdöbbent közönséget. Az egészet senki se értette. Mi volt ez a videó? Egyáltalán mi értelme? Mindenki tanácstalanul nézett egymásra, pár pillanat múlva Juliot szólították aki mint mindig most is hozta a formáját és eljátszotta a tökéletes szexistent. De az a legszörnyűbb, hogy ez az embereknek tényleg tetszett! Nincs szemük? Nem látják, hogy a srác valószínűleg két órán át tanulgatta a szöveget csak hogy majd átvágja őket?! Több száz év alatt több ezer interjú volt már és még mindig nem döbbentek rá az emberek, hogy az egész csak egy hazugság, senki se az igazi arcát mutatja. Ahogy Julio se. Őt is lebuktatták egy igen kínos videóval de még ezt is eltudta fedni egy hülye beszólással. És igen! Még mindig imádják az emberek...
Az igazat megvallva ahogy követték egymást a rosszabbnál rosszabb felvételek amivel megalázták a kiválasztottakat én egyre jobban elbizonytalanodtam. Vajon nekem mit fognak kitalálni? Hiszen semmi olyat nem csináltam amiből egy jó kis videót összelehetne szerkeszteni. Talán csak az, hogy folyton Arabellával veszekedtünk, de ezt már ellőtték a brazil lány interjújában úgyhogy fogalmam nincs, hogy mi vár rám.
Amikor kimondják a nevem legszívesebben elrohantam volna vagy belökni valaki mást a helyembe de mivel mindenki engem bámult nem lett volna valami szerencsés ötlet. Így kihúztam magam, kifújtam a bent tartott levegőt és egy magabiztos mosollyal kilépek a közönség elé akik még a vártnál is többen voltak. A sorok között megpillantom Alessandrot aki unottan bámul maga elé. Ahogy közelebb értem Charliehoz, a tenyérbemászó, angol férfihez, leültem mellé és halványan rámosolyogtam.
-Köszöntelek Cristina!-vigyorog majd egy kicsit se látványosan végig mér-Igazán angyalian nézel ki!-nevet fel a saját viccén a vezetéknevemmel kapcsolatban. Nehezen, de megálltam, hogy ne forgassam meg a szemem. Hogy ennek mekkora poénjai vannak!
-Kösz, Charlie-válaszolok mosolyogva. Igazából semmi sem jutott eszembe, minden frappáns válasz amit kitaláltam magamban most teljesen kiesett a fejemből. De Charlit ez cseppet sem zavarja, tovább dumál.
-Úgy hallottam modellkedsz. És mióta? Gondolom kemény munka lehet folyton formába tartani magad!-mondja. Kínosan nézek a férfire, egyáltalán nem tettszet, hogy erről beszélünk. Már most látom, hogy a nézők soraiból páran utálattal teli pillantásokat lövellnek felém.
-Ez csak egy hobbi. Semmi komoly.-sziszegem és Alessandrora nézek aki csak ennyit tátog "unalmas". Hát basszus! Mondjon valamit amiről dumálhatok!
-O igen? Itt pedig az lett az új hobbid, hogy Arabellával civakodjon?-kérdezi vigyorogva. Na végre valami amire tudok válaszolni!
-Ez egy viadal. Mindenkinek vannak ellenségei, Arabella amolyan vetélytárs.-magyarázom-Semmi komoly, hiszen mindenki tudja, hogy az Arénába semmi esélye nem lenne ellenem.-mosolygok édesen. Charlie füttyent egyet.
-Ez aztán a magabiztosság!-nevet fel mire a nézők is követik a példáját-Na és a pasizásban is ilyen biztos vagy?-kérdezi csillogó szemekkel. A többi angol liba is kíváncsian bámul rám. Ez meg hogy jön ide? Kérdő tekintettel néztem a mentoromra aki csak megrántotta a vállát. Hát, kösz, igazán sokra megyek vele. Újra az angol férfi felé fordultam.
-Mármint mire gondolsz?-próbálom húzni az időt és közben a szoknyámat piszkálom idegességemben.
-Hát te egy igazán szép lány vagy, biztos sokan megpróbáltak megszerezni maguknak.-mondja. Megszerezni maguknak? Mi vagyok én, valami leárazott ruha?!-Szóval, foglalt vagy?!-kérdezi egy kacér mosollyal és a nézőkre kacsint. A francnak kacsingat! Valami vicces mégis rövid válaszon törtem a fejem de semmi sem jutott eszembe így egyszerűen válaszoltam.
-Nem, Charlie, szingli vagyok!-nevetek fel halványan és hátra lököm a hajam , úgy nézek le az angolokra akik közt a férfiak nyálcsorgatva figyeltek.
-Ooo akkor talán itt, az Arénában is rátalálhatsz a szerelemre!-kiált fel tettet lelkesedéssel-Biztos sok hódolod van a mezőnyben!-fordul felém.
-Nem!-reagálom le egy kicsit túl gyorsan-Nem akarom belekeverni a viadalba az érzéseimet!-válaszolok kapásból.-A mezőnyből pedig senkivel sem vagyok együtt.-mondom és próbálok nem arra gondolni, hogy vajon mit gondolhat most Carlos.
-Igen? Én nem így láttam...-vigyorodik el gúnyosan az előttem ülő férfi és lenyom egy gombot.
-A rohadt életbe!-sziszegem magam elé amikor meglátom magam és Carlost azon a bazi nagy képernyőn ahogy flörtölünk egymással, pillanatok múlva már az erkélyen állok és épp azt ordibálom, hogy Julio hihetetlen szexi. A következő jelenet pedig az amikor Francescoval alszom együtt ami azoknak akik nem tudják, hogy nekem ő olyan mint egy bátyj, elég félreérthető lehet. Aztán vége. A monitor elsötétül és pár pillanatig néma csend lesz. Majd egyszer csak meghallom, hogy valaki odasúgja a másiknak, hogy szerinte én egy ribanc vagyok. Sok nő megvetéssel néz rám, szinte sugárzik belőlük a gyűlölet,  hiszen azt hiszik, hogy a mezőny leghelyesebb pasijait lenyúltam előlük. Megsemmisülve néztem végig a felháborodott embereken majd Charlihoz fordultam akinek az arcán még mindig ott virít egy vigyor. A harag feltámad bennem, és kedvem lett volna felpofozni és addig verni amíg el nem tűnik a vigyora.
-Igen, képzelje sok hódolóm van.-sziszegem a férfinek, még ha nem is teljesen igaz az amit mondok-Ennek van egy oka. Úgyhogy ha bármelyikük is azt hiszi, hogy esélye lenne Carlosnál, Julional vagy bárki másnál a mezőnyben, akkor megnyugtatnám őket, hogy annál jobb ízlésük van, hogy önökre egyáltalán ránézzenek!-mondom gúnyosan a közönségnek akik kikerekedett szemekkel bámulnak rám. Visszafordultam az angol férfihez majd ennyit mondtam-Ja és Charli, mindegyik hetero, úgyhogy sajnos nincs esélyed...-mondom lebiggyesztett szájjal majd a felháborodott beszólásokkal nem törődve lesétálok az emelvényről.
A színfalak mögött egy összezavarodott Francescoval,  és egy ideges és kérdő tekintetű Carlossal találtam szembe magam. Ahogy jobban körül néztem Julio vigyorgó képét és Arabella szúrós tekintete nézett vissza rám.
-Figyu, Cristina, szerinted Anna miért van azzal a barommal?!-mutat Franco Juliora és a barazil csajra. Még mindig hietetlen ideges voltam és semmi türelmem nem volt a berugott Országtársamhoz.
-Szedd már össze magad! Nem hiszem el, hogy az interjú előtt képes voltál leinni magad!-ordítok rá mire ő hátra tántorodik és ha Niels nem kapot volna utána akkor hasra esett volna.
-Hé, Haver, jól vagy?!-vigyorog az Országtársamra majd  ram néz-Hello Cristina!
-Engedd el!-ráncigálon ki Francot a fiú kezei közül és a színpadhoz tuszkolom mert már harmadjára szólítják a nevét.
-Kérlek, Francesco ne ajulj el, és ne hányd el magad!-nézek rá könyörgő arccal mire ő elneveti magát és kilép a közönség elé. Kezembe temetett arccal lépek el a színpadtól és most tényleg úgy éreztem, hogy ideje lenne elhúzni innen és bevackolni magam a pihe-puha ágyamba. Megalázva éreztem magam és hietetlenül felidegesített ez a videó. Vajon otthon mit gondolhatnak rólam? A bátyjám is láthatta ezt a felvétel. Ráadásul semmi sem sikerült amit elterveztem, az emberek utálnak. A gondolataimat egy ismerős de mégis hideg hang szakított meg.
-Szóval nem akarod belekeverni az érzéseid a viadalba?-Carlos hangja jégfagyasztó volt, a szemei sötétek voltak és a kedveség az arcáról teljesen eltűnt.
-Ez csak egy interjú. Az egész csak színjáték!-sziszegem a fiúnak. Ő megragad a karomnál fogva és elrángat egy sarokba ahol nem volt senki.
-Te képes vagy másnak kiadni magad csak azért, hogy bejöj ezeknek az egoista barmoknak?-kérdezi kikerekedett szemekkel.-Te most szórakozol velem?!-még sosem hallottam ilyen idegesnek.-Még te beszélsz arról, hogy ne sértsem meg a lelkivilágod te pedig össze-vissza hazudozol?!
Beharaptam a számat, hogy nehogy elsírjam magam. Ez nekem túl sok volt! A hülye videó, a berugott Országtársam és még Carlos is.
-Figyellj, ezt beszéljük meg később jó? Kérlek, Carlos!-motyogom alig halhatóan mire a fiú megforgatja a szemét.
-Hát persze!  Majd később. ..-válaszolja majd faképnél hagy. Utána akartam szólni, kiáltani, vagy csak szimplán átölelni de a lábaim nem artak megmozdulni, a torkom pedig olyan száraz volt mint egy sivatag. Rohadjon meg az összes Angliai, a hülye Firevel együtt. Tönkre tesznek mindent és mindenkit, nem hagyják élni az embert amióta kitalálták a viadalt. Hirtelen újra az a lány akartam lenni akinek az a legnagyobb gondja, hogy egy fiú nem hívta vissza egy randi után, vagy ha épp nem értette a matek házit. Nem akarok embereket ölni vagy egyáltalán az Arénába menni. Azért akarok harcolni, hogy ki kapja a nagyobb kocka csokit a bátyámmal,  és nem az életemért egy idegbeteg kiválasztottal. Minden annyira de annyira más lenne ha azon a hülye fecnin nem az én nevem lett volna. Párszor ránézek Alessandrora és az jut eszembe, hogy Lehetséges,  lehetséges, hogy én nyerjek, máskor meg képtelenségnek tűnik ez az egész. Olyan jólesne úgy tenni mintha ez az egész csak egy rossz álom lenni, és nem a kemény valóság. Nem akarok meghalni, és igazából ebben a pillanatban még élni sincs kedvem. Legszívesebben ülnék ebben a hülye sarokban és bámulnák ki a fejemből.
-Ööö...izé...-bök meg oldalról valaki mire én  lassan odafordítom a fejem. Franciaország női kiválasztotja áll előttem bizonytalan tekintettel. Gyorsan összeszedem magam és felhúzott szemöldökkel néztem a lányra.
-Mi van?-oké, ez nem volt túl kedves.-Vagyis...Mi a baj?-finomítok a dolgon.
-Asszem az Országtársad rosszul van, segíteni kéne neki.-mondja. Én felsóhajtok majd Francesco felé veszem az irányt aki úgy kalimpál a kezével mintha megörült volna.
-Ennek meg mi baja van?-hallom meg az egyik kiválasztottat mellettem.
-Szerintem beszívot.-válaszol az egyik majd elröhögik magukat. Ooo, ha tudnák, hogy milyen közel állnak a megoldáshoz!
-Francesco, jól vagy?-kérdezem amikor közelebb érek a fiúhoz és gyengéden lefogom a kezét, hogy le ne üssön.
-Hol van?!-kérdezi tőlem kikerekedett szemekkel-Hol van Anna?!
Istenem! Még mindig ezzel a csajjal jön? Tényleg nem tesz jót neki a pia. A következő pillanatban kitépi magát a szorításomból és Arabellához rohan.
-Te meg mit csinálsz?!-rohanok utána de a következő jelenet teljesen lesokkol. Az Országtársam megfogja Arat és a szájára tapasztja az övét. Szegény lány teljesen lefagy, Julio pedig mögöte hirtelen azt se tudja, hogy mit csináljon, majd megfogja Franco ingjét és konkrétan áthajítja a termen. Francesco neki csapódik egy szekrénynek és fájdalmasan a fejére tapasztja a kezét.
-Te normális vagy?!-nézek a barzil fiúra aki szikrázó szemekkel néz le a másik fiúra.
-Ezt inkább az Országtársadtól kérdezd!-szól vissza-Vidd már el ezt a szerencsétlent innen!-Julio idegsen nézett rám  mire Arabella a keze után nyúl.
-Jaj Istenem nyugodj már le!-forgatom meg  a szemem és felsegítem Francot-Nyugi, Ara jól van, valószínűleg nem szenvedett semmi maradandó károsodást Francesco csókjától, úgyhogy semmi ok az aggodalomra!-vigyorogtam rá gúnyosan.
-Ez mi akart lenni?-mered kérdően Arabella az Országtársamra.
-Ez egy piás csávó csókja akart lenni!-forgatom meg a szemem unottan.
-Képzeld okoska, erre én is rájöttem!-szól be-Csak nem értem, hogy miért szállt rám. Még nem is beszéltünk. Ez a barom komolyan azt gondolta, hogy ide jön és szó nélkül lesmárol?-kérdezi kiakadt tekintettel. Az egészhez semmi kedvem nem volt, legszívesebben itt hagytam volna Francot, de szegény gyerek azt se tudta hol van.
-Istenem, hogy te milye  okos vagy!-mondom unottan-Bocs de semmi kedvem hozzád, beszéld meg a kis szerelmeddel a problémáidat!-mutatok Juliora.
-Bocs-szól közbe a fiú is-Nem mennétek? Nézd, Angell semmi kedvem a baromságaitokhoz, szóval ha nem lenne gond...
-Semmi gond, húzz el a francba Fuarez!-mondom majd megragadom Francot és elmegyek. Hogy én mennyire gyűlölöm ezt a kettőt! Én nem vagyok egy utálatos személy, kifejezetten  jól kijövök az emberekkel de Julio és Arabella mellett még egy percet se bírok ki egy légtérben. Ezért is lesz gond ha el kell tűrnőm a szövetségbe ezt a két barmot. Legalábbis fent kell tartani a látszatott, mert amíg Julio közelében vagyok addig a nézők eltürnek valahogy a képernyőn.
-Anna nem csókolt vissza!-motyogja Franco-Annak a videónak a hibája az egész! Biztos most már utál!-folytatja. Én csak bólogatok és segítek neki leülni.-Szakítani fog!-mondja elhaló hangon. Semmi kedvem sem volt végig hallgatni egy piás siránkozását így gyorsan kitaláltam valamit.
-Figyu, Francesco, én most elmegyek egy pohár vízért, addig maradj itt!-utasítom és amikor megygöződtem róla, hogy megértette amit mondtam akkor elmentem. Az interjúk még mindig folytak, talán most épp Isabell volt soron. Sajnálom, hogy nem tudom végignézni az interjúját, de remélem őt azért nem szívatják meg annyira azzal a bizonyos videóval. Pár perc séta után találok egy üdítőautomatát egy elhagyatott folyosón.  Gyorsan elvettem egy palackot és visszarohantam az Országtársamhoz aki addigra már elaludt. Már nagyon nagyon elegem volt abból,  hogy nekem kell játszani a bébicsőszét egy berúgott tizenévesnek. Ráadásul már semmi türelmem nem volt hozzá, így leraktam a fiú elé az üveget és megfogadtam, hogy majd szólok Alessandronak, hogy az Országtársam itt vergődik a kanapén. Újra a többiek felé veszem az irányt. Azt veszem észre,  hogy mindenki egy pont felé fordul, egy kisebb kört zárnak be valakik körül. Később hangforrások is eljutnak  hozzám. Carlos ideges hangját hallottam és a tömegen át megpillantottam Isabel kontyát is. Átfurakodtam a kiválasztottakon és úgy néztem le a két spanyolra akik épp egy heves veszekedés közepén voltak. Carlos teljesen ki volt kelve magából, Isabel pedig már a sírás határán állt a kegyetlen szavaktól. Én a helyében már rég felpofoztam volna Carlost! Mégis, hogy mer ilyeneket hozzávágni a lány fejéhez?! Láttam Arabellán is, hogy neki is valami  ilyesmi járhatott a fejében. Végül a spanyol lány elszaladt és Carlos maradt ott. Oda akartam menni hozzá de a brazilok megelőztek, úgyhogy inkább visszavonulót fújtam. Pár interjú még hátra volt, de különösebben nem érdekelt, ráadásul úgy éreztem a lábam mindjárt leszakad ebben a magassarkúban, ezért úgy döntöttem, hogy a lakosztályom felé veszem az irányt.  A folyosó elhagyatott és csendes volt, a gondolataim össze-vissza cikáztak a fejemben. Haragudtam Carlosra, közben pedig hihetetlenül szégyelltem magam a videó miatt, féltem Francescot és nagyon reméltem, hogy Isabel jól van. Ráadásul ott vannak a brazilok akik nagyon jól vették az akadályokat, talán még Arabella is megszerettette magát a közönséggel ha nem nézzük azt a kis videót.
-Kérlek Francesco, ha megkérdezik, hogy mit szeretsz legjobban Angliában, akkor máskor ne azt válaszold, hogy a kaját!-hallom meg Alessandro ideges hangját ahogy belépek a lakosztályunkba. Úgy látszik rátalált az Országtársamra. A férfi össze-vissza járkál a kanapén fekvő Francesco előtt. Ahogy meglátta, hogy ott vagyok felém kapta a tekintetét.
-Veled meg még beszélek!-lengeti meg fenyegetően az ujját.
-Alig várom!-forgatom meg a szemem majd aggódóan nézek az Országtársamra-Akkora seggfej vagy! Nézd meg mit csináltál vele!-mutatok a csapzott Francescora.
-Nem én tehetek róla, hogy rosszul bírja a piát!-védekezik azonnal. Legalább most bevallaná, hogy az ő hibája az egész!
-Hát persze...-motyogom és a szobám felé veszem az irányt ahol jó erősen magamra csapom az ajtót és az ágyra vetem magam. Annyira fáradt vagyok! Ez a nap hihetetlen kimerítő volt.
Átvettem egy pólót és egy melegítőnadrágot majd lemostam a sminkem és kiengedtem a hajam. Épp azt tervezgettem, hogy veszek egy forró fürdőt majd bevettem magam az ágyamba de a számításaimat áthúzta a csengő fülsikító zaja.
Éjfél körül lehetett, úgyhogy ötletem sem volt, hogy ki lehetett az. Egy fáradt sóhajjal kicsoszogtam az ajtóhoz, útközben ellenőritem, hogy a kanapén alvó Francesco él-e még, és kinyitottam az ajtót ahol egy világítóan zöld szemű fiú állt.
-Szia Cristina!
-Te meg mit keresel itt?-kérdezem ingerülten.