Ott ült a szobájában. Pontosabban az ideglenes szobájában aminek a falai fehérek voltak, és csak egy szék volt a helyiségben. De Carlos ezt ...

 A vonat, szélsebesen és nyugodtan zakatolt át egy füves pusztán. Carlos a lábait a mellkasához préselve, kezeivel átkatolva azt, nézte a m...

Carlos ökle többször is nekicsattant a földnek én pedig könnyes szemekkel figyeltem őt. Emlékszem, mennyire fájt amikor Francesco meghalt, h...

Mintha Arabella halála óta Isabell elvesztette volna a hangját. Nem messze tőlünk ül, átöleli a térdét a mellkasánál és meredten bámul maga ...

 Négyen maradtunk, a husszonnégyből. Húsz Kiválasztott már az örök vadászmezőkön lesik minden mozdulatunkat. Az utolsó négynek. Annyira hih...

Egyetlen mondat, három rövidke, jelentéktelennek tűnő szó. Mindez tetemes ólomsúlyként lóg a levegőben, beékelve magát az agyam legkise...