#10 - Cristina

Sziasztok! 
Nagyon nagyon köszönjük az új feliratkozókat! Itt a következő rész ahol jobban megismerhetitek a két olasz Kiválasztott személyiségét.
Egy kommentel osszátok meg velünk a véleményeteket! ♡
Lili Leone

Elégedetten léptem ki a teremből. Amit elvártam magamtól azt teljesítettem, hogy mennyi pontot kapok, az nem rajtam hanem a játékmestereken múlik. Bár tartottam tőle, hogy ez a cigánykerekes dolgon elbukok, de azért még se ma csináltam elsőnek ilyet, a bátyámmal csomószor gyakoroltunk, konkrétan én már egy éve tudtam, hogy mit fogok csinálni a pontozáson. Marco még azt is javasolta, hogy próbáljam majd meg az, hogy fejel lefelé lövök. De végül úgy döntöttünk,  hogy inkább hanyagoljuk a témát, ugyanis amikor megpróbálkoztam vele, konkrétan majdnem fejen lőttem magam.
Beléptem a liftbe és türelmetlenül vártam, hogy felérjek a lakosztályunkba. Épp a folyosó közepén tarthattam, amikor a vállamhoz valami hideg ért. Meglepetten kaptam oda a fejem majd felnéztem, a plafonról víz csöpögött le a padlóra, amin már egy szép nagy pocsolya volt. Csőtörés?
Homlokomat ráncolva kerültem ki a pocsolyát és beléptem a lakosztályunkba.
-Itt vagyok!-vigyorgok a mentoromra aki valami szaftos húst eszik.
-Na minek örülsz ennyire? Lesmárolt a spanyol srác?-vigyorog a képembe.
-Ez aztán nagy poén volt!-mondom a szememet forgatva.
-Na, inkább mond mi volt a pontozáson?-komolyodik el mire az arcomra újra kiül az a vigyor amit előbb eltüntetett a hülye poénjával.
-Megmutattam nekik, hogy lőni nem csak állásból és egy helyben lehet.-mondom büszkén mert tényleg úgy gondoltam, hogy jó voltam a pontozáson. Én csak két dolgot tudok nagyon jól: Elrejteni a gyengeségeim és lőni. De ebben a kettőben legyőzhetetlen vagyok.
-Mit gondolsz, hány pontot kapsz?-kérdezi érdeklődve. Azta! Sikerül felkeltenem a mentorom érdeklődését? Ez csoda!
-Az már nem az én dolgom.-rántom meg a vállam. A következő pillanatba Misi robban be az ajtón, fürdőruhában és tiszta vizesen.
-Veled meg mi történt?-nézek rá kérdően mire ő elkezd sipákolni, hogy hihetetlen, hogy ilyen rosszul vannak megcsinálva a jaquzzik meg, hogy szólni fog a nem tudom kicsodának meg blablabla. Az egész dumájából csak egy dolog ragadt meg bennem.
-Te elárasztottad a spanyolok lakosztályát vízzel?-nézek rá kikerekedett szemekkel, mögöttem pedig Alessandro úgy röhög, mintha az év viccét hallotta volna.
-Nem csak én! Sia is ott volt!-védekezik, mire én elhűlve bámulok rá. Létezik nála hülyébb ember ezen a Földön? Ebben a pillanatba bejön az Országtársam.
-Na, hogy sikerült?-vigyorgok rá, mire ő megrántja a vállát.
-Normálisan.-válaszol röviden. Nem tudom, hogy nála mit jelent pontosan a "normális" de majd a pontja megmutatja.
-Kapcsoljátok be a tv-t! Mindjárt kezdődik a pontozás!-szól ránk Alessandro mire én izgatottan nyomtam le a tv bekapcsoló gombját. Az egész csapatunk a nappaliban ült és a tv-t bámulta ahol pillanatok múlva megjelent egy szőke, gusztustalanul tökéletes kinézetű férfi aki tájékoztat minket, hogy mi a pontozást fogjuk látni. Hosszas bájcsevej és duma után végre tényleg elkezdik a pontozást. Az országok egymás után kapják a rosszabb vagy épp jobb pontokat és én csak most döbbenek rá, hogy mennyire nem ismerem a mezőnyt. Csak a spanyolokkal és a brazilokkal foglalkoztam, miközben a többiek is ugyan olyan veszélyesek. A gondolataimat egy ismerős név zavarja meg:
-Isabel Inferno pontszáma, tíz!-ordítja a műsorvezető, mire én elégedettem néztem a pontra, igazán megnyugtató, hogy van egy olyan szövetségesem aki még szimpatikus és még ügyes is. Isabel képét felváltja Carlos arca. Ő is tíz pontot kap. Vajon mit csinálhatott?  Gondolom a kardokkal valamit, vagy csak szimplán ledobta a pólóját.
A következő országokra nem is figyeltem csak arra vártam, hogy az én arcképem jelenjen meg a tv képernyőjén.
-Olaszországból, Cristina Angell...-visszafojtott lélegzettel néztem a kinyalt férfire, aki most közelebb hajol a papírhoz amit a kezében tart majd újra a kamerába néz-a pontszáma tíz!
-Ezt nem hiszem el!-üvölt fel boldogan a mentorom és a piás üveget a plafon felé lendítve vigyorog, én csak elnevettem magam és mosolyogva megköszöntem Francesconak a gratulációját.
-Francesco Fiore pontszáma, nyolc!-kiáltja a férfi, mire én mosolyogva megütögetem a vállát, Marianna pedig gratulál neki. Legszívesebben elrohannék és megünnepelném ezt a tízes pontszámot, hiszen nagyon jó tudni, hogy a játékmestereknek tetszett az "előadásom". De sajnos nem tehetem, ugyanis még hátra van egy ország...
-És végül jön az utolsó ország, Brazília, kiválasztottai...-mondja majd elsüt egy viccet Arabella magassága és a pontja közt. Istenem, én nem bírom Arabellát, de akkor is, nem tudna a férfi kitalálni valami eredetibbet?- Arabella Asesino nyolc pontot kapott! De a játékmesterek azt üzenik, hogy máskor tartsa kordában az érzéseit!-mondja vigyorogva a műsorvezető, mire kérdően néztem a képernyőre. Mi van, Arabella megörült a pontozás közben? Dührohama lett? Vagy milyen érzésekről beszél?
-Julio Fuarez, tíz pont!
Francesco idegesen méregeti a képernyőt, valószínűleg nem tesz jót az egójának, hogy Julio több pontot szerzett, mint ő.
Misi mindkettőnknek adott egy puszit és közölte, hogy neki vannak a legjobb emberei, Marianna visszament a szobájába aludni, Alessandro meg úgy döntött, hogy Misivel megünnepli a magas pontszámunkat. Én úgy döntök, hogy visszamegyek a szobámba és egy hosszas zuhany után elalszom ugyanis hihetetlen fáradtnak éreztem magam, a tervem addig vált be amíg be nem takaróztam és meg nem próbáltam elaludni. De bárhogy próbáltam, egy percre se tudtam lecsukni a szemem, a gondolataimat nem tudtam elhallgattatni a fejemben. Úgy egy óra szenvedés után végül feladtam és bekopogtam az Országtársamhoz, annak reményében, hogy talán ő se alszik.
-Szia!-mosolyog rám, miután egy rövid kopogás után beléptem-Hogy hogy itt?
-Unatkozom.-mondom, majd ledobom magam mellé-Veled mizu?-fordulok felé, mire ő lényegre törően válaszol egy "semmivel".
-Csináljunk valamit!-lököm meg a könyökömmel-Felelsz vagy mersz?-vigyorgok, mire ő elneveti magát.
-Most komolyan?-röhög, de aztán rájön, hogy nem viccelek, úgyhogy megrántja a vállát-Oké. Felelsz vagy mersz?
-Felelek!-vágom rá azonnal mire ő nekem szegezi a kérdést:
-Mikor,  és milyen volt az első csókod?
Felhúzott szemöldökkel néztem a fiúra, majd lassan válaszoltam:
-Az első barátom csókolt meg, 14 évesen.-mondom, de ő megrázza fejét:
-Ez így kevés!-vigyorog-Az egész sztorit hallani akarom!
Jézusom! Mint valami tinilány! Megforgatom a szemem.
-Összevesztünk, ő ordibált, nekem muszáj volt tennem valamit...-rántom meg a vállam és csak remélni tudom, hogy Francesco nem veszi észre a vörös arcom.
-És elhallgattattad egy csókkal....Nagyon romi.-mondja gúnyosan, mire neki dobok egy párnát egy "fogd be" kiáltás kíséretében.
-Miért, neked milyen volt?-nézek rá érdeklődve.
-Oh..Nem akarod te azt tudni!-húzza el a száját.
-Na! Mond már!-ha már én is elmondtam neki a legkevesebb, hogy ő is válaszol.
-Jó...13 voltam...A csaj 18, és hát hogy is mondjam...eléggé be voltam...khm...szóval nem voltam teljesen magamnál.-mondja a takarót bámulva, mire én kikerekedett szemekkel nézek rá. Nem is gondoltam volna, hogy Francesco ilyen piás gyerek volt régen.
-Hát ez...Érdekes.-mondom lassan, majd gyorsan témát váltok-Felelsz vagy mersz?
Ő az elsőt választja. Pár pillanat gondolkozás után már tudtam is, hogy mit is fogok kérdezni.
-Szerinted ki a legszebb, leghelyesebb kiválasztott a mezőnyben?-nézek rá kérdően, mire ő szinte azonnal rávágja a választ:
-Arabella!
-Mi van?!-akadok ki és újra megcélzom a fejét egy párnával, amit most vigyorogva kikerül. Ugye ezt nem gondolja komolyan?! A törpe?! Az idegbeteg brazil?! Jól van Francesco, ezt még visszakapod.
-Hm...Igaz...-bólogatok-A brazilok tényleg szexik...Julio egy igazi álompasi!-mondom komoly ábrázattal. A kívánt hatást el is értem, Francesco szinte azonnal nekem esett, hogy mégis hogy tetszhet nekem az a beképzelt barom meg, hogy vannak nála sokkal helyesebbek. Igazán szórakoztató volt hallgatni a kiborulását.
-Akkor már inkább Carlos!-fújtat idegesen, mire én azonnal rávágom a válaszom.
-Akkor te meg inkább mond Isabelt!-nézek rá összehúzott szemekkel, mire ő megadóan felteszi a kezét.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezi végül, habozás nélkül rávágtam, hogy merek, ugyanis semmi kedvem ezekhez a kérdésekhez.
-Hát jó!-vigyorog rám-Ha ennyire oda vagy Julioért, miért nem mondod el neki?-néz rám felhúzott szemöldökkel.
-Nem! Ne hülyéskedj!-emelem fel a kezem figyelmeztetően de ő egy ördögi vigyorral válaszol:
-Menj ki az erkélyre és kiáltsd ki, hogy "Julio olyan szexi, hogy belehalok!"
-Te nem vagy komplett! Biztos, hogy nem!-teszem csípőre a kezem, erre ő egy villámgyors mozdulattal megragad a kezemnél és kituszkol az erkélyre-Engedj el! Francesco!-ordítom haragosan de úgy látszott, ez őt egy cseppet se érdekelte.
-Addig nem mész be, ameddig nem teljesíted a kérésem!-mondja magabiztosan.
-Gyerekes vagy!-mondom vádlóan majd egy nagy levegőt veszek  és beleordítom az éjszakába:-Julio olyan szexi, hogy belehalok!
-Cristina?-hallok egy bizonytalan választ valahonnan felülről.
-Basszus!-sziszegem az Országtársamnak és konkrétan belököm az ajtón-Meghallotta!-kiáltok rá haragosan, mire Francesco úgy elkezd röhögni, hogy talán ezt is meghallják a brazilok.
-Felelsz vagy mersz?!-nézek rá összehúzott szemekkel mire ő azt válaszolja, hogy "mer". Itt a bosszú ideje!
-Francesco Fiore, most úgy megszívatlak, hogy egy életre nem felejted el!-vigyorgok rá ördögien- Menj oda Misihez és csókold meg!-utasítom mire a szája rögtön lefelé görbül.-Na, gyerünk!-lökdösöm ki az ajtón.-Misi! Gyere csak ide!-ordítom el magam, mire Francesco kikerekedett szemekkel néz rám:
-Ne! Cristina, ezt te se gondolod komolyan!-emeli fel védekezően a kezét de akkor már nem volt mit tenni, ugyanis a túlbuzgó Misi már ott álldogált mellettünk.
-Mutasd meg, hogy mennyire szereted a kísérőnket, Francesco! -bátorítom, mire az Országtársam elfintorodik és gyorsan odahajol az angol nőhöz, és ad neki egy gyors szájra puszit. Én röhögve tapsoltam meg őket.
-Ooo...Francesco...Ez igazán...Szupi! Bár neked csak hét pontot adtunk...Julio csókjának jobban örültem volna.-nevetgél Misi, mire Francesco lövell felé egy gyilkos pillantást.-Egyébként, Cristina, a helyedben is pontoztunk, Julio tíz pontos!-súgja oda nekem.
 -Inkább mínusz tíz pontos...-dünnyögöm magamban, majd megragadom az Országtársam kezét és visszaráncigálom a szobájába.
-Hát ez hatalmas volt!-dobom le magam az ágyra, ő is csatlakozik hozzám majd beletörli a száját a paplanba, hiszen tele volt Misi vörös szájfényével.
-Na jó...Felesz vagy mersz?-fordul felém vigyorogva.
-Felelek! És normális kérdést, légyszíves!-mondom nevetve mire elmosolyodik majd ezt kérdezi:
-Szerinted ki fog nyerni?-kérdezi komoly tekintettel-Magadat nem mondhatod!-teszi hozzá. Elgondolkozva nézek Francesco szemébe.
-Talán Isabelt mondanám, vagy Carlost.-válaszolok-Meg persze az álompasit, Juliot!-nevetek fel halkan, mire ő megforgatja a szemét-Miért, szerinted ki?-kérdezek vissza.
-Isabel...Vagy Minho, de Niels is esélyes...-mondja elgondolkozva-De szerintem az amerikai fiú se rossz.
Elhúzom a számát,  most jövök rá, hogy mennyire nem figyeltem a többiekre.
-És szerinted neked mennyi esélyed van?-kérdezem halkan, tudom, hogy ez már nem jó téma, bár jóban vagyok Francescóval, mégse biztos, hogy megbízik bennem annyira, hogy erről beszéljen.
-Benne leszek az utolsó 10-be...Aztán szerintem megöl valami hülye mutáns vagy ilyesmi!-nevet fel, de a hangjában félelem cseng.- És te mit gondolsz az esélyeidről?
-Ha csak nem halok bele Julio szexiségébe a viadal előtt....-vigyorgok az országtársamra, akitől csak egy szórakozott pillantás kapok válaszul-És ha nem öl meg Isabel egyik kése, vagy Carlos kardja, vagy esetleg Arabella egyik idegbeteg kiakadás, akkor talán még nyerhetek is.-mondom mosolyogva mire az Országtársam bólint egyet. A következő órákban össze-vissza beszélünk a családunkról, a viadalról és magunkról.  Francesco épp a barátnőjéről mesél, amikor elnyom az álom.