A blog trailere

2016. április 4., hétfő

#5 Isabel

Sziasztok! :) Itt van az új rész! :) 
Sajnálom, de nem volt időm átnézni, így biztos tele van az egész helyesírási hibával.
Jó olvasást! :)
Leszállok a kocsiról, és Sia rögtön sipítozva ugrik mellém.
- Bámulatosak voltatok! Mindenki zabált titeket! -magyarázza mosolyogva. Nem tudok figyelni a hülye dumájára, mert érzem ahogy mögöttem valaki végig mér. Persze tudom, ki az.
- Igen, Julio, mit akarsz? -fordulok meg "csábosan". Eddig nem tudtam eléggé szemügyre venni a brazilok ruháját. Julio-n, csak egy gatya volt, láttatva az izmos testét.
- Szövetséget. Ezt szeretnék. -néz mélyen a szemembe, amitől rögtön zavarba jövök. Szövetséget? Eddig csak az olaszokon gondolkoztam. A brazilokon nem...
- Csak te, vagy...
- Nem! Csak én. Mi a válaszod? Persze Carlos is benne van gondolom... -szövetség Julio-val? Ez nem egy olyan dolog, amit rákapásból meggondolatlanul választok. Ha belegondolok, jó lenne szövetségesnek. Jól táplált, erős, és biztos sok a támogatója. De nem tudom, hogy megbízhatok e benne... De egy kar nehezedik a vállamra, aminek tulajdonosa megszólal:
- Persze, hogy benne vagyunk! -válaszol Carlos egy "félvárróllökömadumát" stílusban.
- Szuper. Isabel?
- Ömm...Rendben. Akkor szövetség. -tárom szét a karomat megadóan. Nem tudom, hogy jó döntés volt ez e, de már nem tudok visszakozni. Julio mosolyogva bólint egyet.
- Akkor ezt megbeszéltük?
- Igen. -feleljük egyszerre Carlos-szal. Julio mintha megkönnyebbülne, felsóhajt. Carlos nagyon bámulni kezd valamit, úgyhogy én is odanézek. Cristina és Arabella megint egymást csesztetik.
- Mond Julio, Arabella miért szállt rá az olaszra? -kérdezi Carlos.
- Fogalmam sincs. -süti le a szemét. A fiúra nézek, hátha veszi a célzást, hogy tennie kéne valamit. Vagy csak simán lenyugtatnia őket.
- Nem gondolod, hogy valamit kéne tenned?
- Áh, majd ha eldurvul a helyzet. Legyint egyet a srác. Látszólag nem érdekli az Országtársa java. De nem hiszem, hogy nem viseli a szívén ami a lánnyal történik. Ha nem is, attól még az Országtársa. Az, akivel együtt jött a viadalra. Egy hangos csattanás hallatszik, és egy apró sikkantás. Megdöbbenve fordulok a hang felé. Egy apróbb kör közepén, Arabella és Cristina áll. Arabella az álkapcsához szorítja a kezét, és fájdalmasan sziszeg. Cristina a kezét rázza, és elégedetten néz Arabellára. Az utóbbi felegyenesedik, és lendíti az öklét, de Nole megragadja azt, és suttog felé valamit. Julio elindul feléjük, és megint elég hangos beszélgetésbe kezdenek. Sajna túl messze vagyok tőlük, úgyhogy csak hang foszlányokat tudok kivenni. Arabella megfordul, és elviharzik a teremből. Julio megy utána, majd szépen mindenki felmegy a saját lakosztályába. Carlos-szal a lifthez megyünk, megnyomjuk a négyes gombot, és száguldunk is felfelé. Halk hanggal nyílik ki az ajtó, majd egyszerre lépünk ki, ahol Noah már áll, és gondolkozik.
- Na mivan Einstein, gondolkozunk? -lépek mellé. Lomhán bólint egyet, és felénk fordul.
- Vegyetek fel valami normálisat, aztán gyertek a nappaliba. -mondja, és a saját szobája felé megy. Megindulok a sajátomhoz, közben hallgatom Sia sipítozásait a telefonjába. Kinyitom az ajtót, majd ráhuppanok a baldachinos ágyamra. Most nagyon jól esik ez a fáradtság. Sóhajtok egyet, kiveszek egy ruhát amit fel veszek, és a nappaliba megyek. Utamnközbe találkozok Carlos-szal, aki a nadrágja övét igazgatja.
- Ha lennél szíves, akkor a szobádban öltözz fel. -nézek rá. Megvonja a vállát, és tovább igazgatja a nadrágját. Noah ott várt ránk, karba font kézzel. Mostanában olyan furán viselkedik...
- Kész vagytok? Remek. -hívja a liftet.
- Hova megyünk? -kérdezem.
- Majd meglátod. -bámulja még mindig a falat. Valaki most nem bőbeszédű... Beszállunk a liftbe, Noah megnyom egy gombot, a szerkezet pedig elindul. Némán állunk egymás mellett, mikor nyílik az ajtó. Nole megnyomja a csengőt és várunk. Kisvártatva, Arabella nyitja ki az ajtót.
- Mit akartok? Ha Juliot keresitek, mindjárt jön, amint lesikálta a hátát! -"üdvözöl" minket. Egy narancssárga póló van rajta, ami kiemeli barnaságát, és egy farmer. Julio jelenik meg, Nole pedig rögtön odamegy hozzá, kezet fognak és Nole megkéri, hogy hadd beszéljenek négyszemközt, majd eltűnnek egy ajtó mögött.
- Nem is tudom miért jöttünk, de a bátyám lerángatott. -sóhajtok egyet, és az eltűnő fiúk után nézek. Vajon mi lehet az, ami olyan fontos, hogy mi nem tudhatunk róla?
 - Gondolom, a szövetségről szeretne beszelni. - az oké, ha a szövetségről akarnak beszélni, de akkor mi miért nem hallhatjuk? Hisz mi vagyunk benne, nem pedig Nole. -Kértek valamit? -kérdezi, mire feleszmélek a gondolkozásból, és eszembe jut, hogy hol is vagyok. Elindul, mi meg követjük.
- Ó igen, köszönjük. -mosolygok a lányra, aki a konyha felé invitál minket. Szúrósan Carlosra nézek, hogy ne legyen ennyire közömbös. Nem veszi fel a pilantásomat, úgyhogy belekönyökölök az oldalába.
- Ömm...Igen, igen köszönjük. -süti le a szemét, mintha kínosan érezné magát itt. Ajh, mi bajuk van a srácoknak?! Leülünk a székekre, és Arabellát nézem, ahogy elővesz két csokis muffint a hűtőből, amit átnyújt nekünk. Kérdezni akarok tőle valamit, de egy sipítozó hang, megakadályoz benne.
- Jaj, drágám! - kiáltja egy nő, aki feltehetőleg Arabella kísérője lehet. -Csodálatosak voltatok, mind a ketten! Ahogy bevonultatok, valósággal elállt a lélegzetem!
 - Kösz! - int neki a lány. - Viszont, Brittany, mint látod, éppen egy beszélgetés kellis kozepen vagyok, szoval, ha nem gond, megtenned, hogy...
 - O, hogyne, drágám, erted bármit! - csapja össze a kezét. - Megkeresem Juliót! -kiáltja, és eltűnik az ajtó mögött, ahol nem régiben a fiúk is. A műsor közben befalom a finom muffint.
- Ne is kérdezzétek! - megtörlöm a kezemet, és úgy nézem a lányt - Ő a kiserőnk, Brittany Lőddmárlemagad Jones.
- Nekünk mondod? Nekünk egy Anorexiás Kurva jutott, akit mi csupán csak Bongyorkának nevezünk. -cuppantgatja le az ujjait Carlos. Először elképedek amit mond, majd halkan elnevetem magamat. Végülis igaza van!
- Megértem a helyzeteteket. Mindannyian megszivtuk ezekkel az angol tyukokkal - fintorog - Komolyan mondom, néha ugy érzem, az egész bandában egyedül a mentorom, Gabriel a normális.
- A mi mentoraink közül, általában csak Noah-Levi szokott törődni velünk... -forgatom meg a szememet. Bárcsak tudnám, hogy Claire miért bújja mindig a lapokat...
- És a srác? Vele is gáz van? -kérdezi Carlos. Arabella arca egyre jobban változik át eszelőssé, majd kicsit meglágyul, és elmondja a választ.
- Hát, nem is tudom -húzza el a száját. - Nem azért, tényleg tök jól harcol... Vagyis, azt hiszem. Meg ha nagyon megerölteti magát, meg jófej is, de... Gondolom, Isabel, nem kell magyaráznom, mekkora egy pofátlan, egoista nőcsábász. De amúgy el lehet viselni, ha az életetek múlik rajta. -oh. Úgy látszik, az a hülye beavatta Arabellát is a történtekbe...
- Értem... -motyogom az orrom alá. -Nem is értem Carlos, miért mentél bele olyan gyorsan a szövetségbe...
 - Nem azt mondom, hogy nem éri meg! - csattan fel a lány, mire mind a ketten ránézünk. - De azért nem árt, ha vigyáztok vele.
 A ti érdeketekben mondom.
- Rendben.
Kilépnek a fiúk a szobából, de arcuk nem árulkodik semmiről.
-Mindent sikerült megbeszélni? – kérdezi Carlos. A bátyám bólint egyet, és jelez, hogy idee mennünk.
-Szóval… Viszlát holnap! -köszönök el egy kicsit feszengve.
- Holnap találkozunk! -kacsint rám Julio, mire akaratlanul is feljebb megy a pulzusom. A fiúk kezet ráznak egymással, én pedig Arabella felé fordulok.
- Szia! -mosolygok rá kedvesen. 
- Szia, örültem a szerencsének! -mosolyog vissza, a többiek felé pedig csak biccent egyet. A liftbe érve megnyomom a négyes gombot, a lift pedig pár másodperc múlva kinyílik a szinten. Már a liftből hallom Sia sipítozásait. 
- Gyertek kicsikéim, kész van az ennivaló! -mosolyog ránk. Hurrá. Már majdnem éhenhaltam! Carlos-szal, szinte versenyszerűen ültünk az asztalhoz. Claire, Nole, Sia, és a stylistok is leülnek. Szedek magamnak a finom ételekből. Összefut a nyál a számban, mikor megérzem a rántott hús jellegzetes illatát. Szedek magamnak, köretbek pedig krumplipürét. Falatozni kezdünk, de Carlos, kérdezősködni kezd.
- Mond Noah, miről beszélgettetek a brazillal? -vesz a szájába egy adagot az ételéből. Kíváncsia  nézek a bátyámra, aki mintha nem hallotta volna meg a kérdést. 
- Ez engem is érdekel. -fúrom bele a tekintetem Nole szemébe. Leteszi a villáját, de mielőtt válaszolt volna, Sia szakította félbe.
- Jí! Képzeljétek! Én és Misi, az olaszok kísérője szövetséget kötöttünk, a nevetekben. -Carlos félrenyel, és fuldokolni kezd, Noah villája megakad a levegőben, Claire felnéz a papírjaiból, a stylistok pedig, jobbnak látták elhúzni a csíkot. Remélem, hogy  em komolyan gondolta azt, amit mondott! Hogy szövetséget kötött a nevünkben?! Ez normális?! Pfú, de egy kést állítanék most a fejébe...
- Hogy...hogy mi? -néz rá Nole úgy, mintha nem hallotta volna jól, amit az előbb mondott ez a nő. Carlos még mindig itt fuldokol az előttem lévő ülésen, úgyhogy felállok, és megveregetem a hátát. 
- Szövetséget kötöttünk. Cristina, és Francesco ezentúl, a ti szövetségeseitek. -néz ránk Bongyorka. Ez a nő... teljesen  hülye?! Bár, igaz hogy nagyon erősnek tűnnek az olaszok... Végülis, nem származik ebből semmi hátrány. Nole nyel egyet, és próbálja megtartani a hidegvérét. De márcsak másodpercek választják el, hogy felrobbanjon. Felállok a helyemről, és Carlost magammal rángatva elhagyjuk a helységet. Bemegyek a szobámba, és pont időben, de atról még hallottam a Siat korholó kiáltozásokat. Bemegyek a fürdőszobába, letusolok; felveszek egy puha pizsomát, és az ágyon elterülve, mély álomba merülök.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése