A gólyatáborba úgy indultam, hogy az egészet végig fogom szenvedni, de ez végül nem így lett. Szerencsére a gimink csak pár hét után tartja a tábort így megtudtam ismerni az okos-és kevésbé intelligens-osztálytársaimat. Az első napon szinte rögtön összebarátkoztam Isabellel akivel tökéletes páros alkotunk, mi az osztály "híresebb" részébe tartoztunk, tipikusan azok akiket még a végzősök is ismernek, ebben nagyban közbejátszhat a kinézetünk, illetve Isabell híres bátyja, Noha-Levi is. Hozzánk tartozik még Julio Fuarezz és Carlos, akiket a suli a leghelyesebb pasijainak hírdettek ki. Én sose voltam az a fajta lány aki olvadozik egy fiúért, de Carlos azért rám is hatással van. Julio pedig egyszerűen csak hülye. Ennél jobb leírás nincs róla, de amennyi egója van annyi kockája is a hasán, úgyhogy a lányok döglenek érte. Aztán ott van Francesco akit már születésem óta ismerek, cuki srác...Legalábbis látszatra, de elég elmeni egyszer vele egy nagyobb buliba és valószínűleg ájultan fogod haza cipelni a sok piától, de bármilyen barom is az a srác, én szívből szeretem.
Az osztályunkban már az elején lehetett látni, hogy kik lesznek azok akik nem épp a "menők" társaságát erősítik. Például ott van Arabella, akit talán két hét alatt egyszer se hallottam beszélni, aztán Fiona, aki hivatalosan is az osztály ribanca lett amikor megpróbált rámászni a cuki Minhora.
Mindenesetre eldöntöttem, hogy ezt a tábort megpróbálom élvezni.
Az egész úgy kezdődött, hogy Francescoval sikerült összevesznünk azon, hogy ki üljön az ablaknál a buszon, végül egy hosszú és fárasztó alkudozás után abban álapottunk meg, hogy most ő, visszafele pedig én leszek az ablaknál. Az út viszonylag kellemes volt, Isabellel szinte a semmiről is tudunk beszélgetni és röhögni. Jó tinik módjára több selfi is készült a buszon és csomó idő azzal ment el, hogy eldöntsük, hogy melyiket rakjuk ki facera. Igen, ezek aztán nagy próblémák, az élet kemény.
A szállás jó helyen volt, az unalmas tanáraink viszont kijelenteték, hogy este már kijárási tilalom van, és a lányok nem találkozhatnak a fiukkal. Nyílván ezt senki sem vette komolyan. Amint meghallotuk az ofönk földrengető horkolását kiszöktünk a szobáinkból. Így történt az, hogy Carlos és Julio az este közepén bekopogod hozzánk és kijelenteték, hogy üvegezni akarnak, mégpedig Francesco sörösüvegével ami egyértelműen nem az első lehetet Franconak, mert már eléggé imbolyogva állt meg mellettem. Egymás után következtek a hülyébnél-hülyébb merések. Isabell és Julio megcsókolták egymást, az ő párosuk után következett egy Arabella-Francesco csók, amit úgy láttam a barátom eggyaltalán nem bánt. Emlékszem, hogy már az első sulis nap után közölte velem, hogy Arabella hietetlenül hasonlít a mostani barátnőjére, Annara. Én pedig ezeket mind Carlos öléből nézhetem végig, ami cseppet sem zavart.
-Húzd le a kezed a wc-én!-mondja vigyorogva Isabell mire mindenki felnevet, Carlos röhögve megy a mosdóba és teljesíti Isabell kérését.
-Na jó, én jövök!-mondja a fiú és megforgatja az üveget ami Julionál köt ki-Felelsz vagy mersz?
-Merek!-vágja rá rögtön Julio mire Carlos rövid gondolkozás után kitalálta a feladatát:
-Hívd fel Fionát, és kérdezd meg tőle, hogy mennyi egy este nála!
-Na ne!-nevetek fel, a többiek is így tesznek. Julio előkapta a telefonját és felhívta az osztálytársunkat.
-Hello Fiona!-szól bele csábító hangon és kihangosítja a telefont.
-Sziaa, Julio! Mizu?-válaszol a lány.
-Tudod, terjengenek rólad bizonyos pletykák...-folytatja a fiú és vigyorogva ránk néz. Alig bírtuk visszatartani a röhögés.
-Ühüm...-válaszol hietetlen értelmesen Fiona.
-Szóval azért hívtalak, hogy megtudjam: Nálad mennyi egy éjszaka?
-Hogy...Hogy mi?!-hebegte zavartan a lány mire nem bírtuk tovább és kitört belőlünk a nevetés. Julio gyorsan megszakította a hívást majd ennyit mondott:
-Viccen kívül, engem tényleg érdekelne...-ezt csak egy újabb röhögést és Arabella gúnyos szemforgatását eredményezte. Julio ezt úgy mondja mintha nem jutna mimdenegyes napra egy lány akit a szobájába csábíthatna.
-Pö-gesd má' meg!-szuszogja mellettem Francesco és az üvegre mutogat. Elhúzott szájjjal fordultam felé és meglepedten vettem észre, hogy a száján kifolyik a nyála és talán éppen elaludt.
-Csábító látvány...-mondja fintorogva Julio majd megfogja az üveget és megforgatja. Az üveg eleje rajtam álapodik meg.-Felesz vagy mersz?-kérdezi csillogó szemekkel. Rövid gondolkozás után a második lehetőséget választottam.
-Mivel láthatólag nagyon jó köztetek a kémia...-mutat rám és Carlosra mire felhúzott szemöldökkel vártam a folytatást-Csókoljátok meg egymást!-mondja és közben úgy vigyorog mintha ő lenne a világ esze.
-Nem unjátok még ezt a csók témát?-célozgatok arra, hogy már Isabell és Julio eljátszotta ezt a dolgot, utána meg Franco és Arabella is...Harmadjára már unalmas.
-Talán nem akarsz megcsókolni?-suttogja halkan Carlos mire én csak elvigyorodom és ennyit mondok:
-De természetesen semmi pénzért nem hagynám ki ezt a lehetőséget!-nevetek fel halkan és megfordulok Carlos ölébe, hogy szembe kerüljünk egymással.
-Hát akkor rajta!-halom Julio hangját.
Carlos gyönyörű szemébe néztem ami most izgatottan csillogot. A kezét szorosabban kulcsolta a derekam körül és közelebb hajolt.
Ciki vagy nem, én már azóta erről a csókról álmodozom mióta meglátam az évnyiton. Így én se vártam, a tarkojára ragtam a kezem és hagytam, hogy magához húzva megcsókoljon...És Jézusom! Bár nem Carlos az első fiú akit megcsókoltam, de biztosan ez életem legjobb csókja. Nem tudom,hogy hogy csinálja, de még úgyis, hogy csomót evett, még mindig mentolos íze van a szájának, ráadásul olyan puha a szája...Ebből a pillanatból Julio hangja rángatott ki.
-Jól van na, azért itt kiskorúak is vannak, úgyhogy fogjátok vissza magatokat!-a fiú beszólását hatalmas nevetés fogadta mire én csak vigyorogva kinyujtottam rá a nyelvem. A tekintetem Isabellre vándorolt aki csak rám mosolygot, Arabella pedig épp Carlos arcát fürkészte.-Pörgess!-tartja felém az üveget mire én megforgatom a tárgyat. Egy kör után Arabellánál áll meg.-Felelsz vagy mersz?-teszem fel a megszokot kérdést Arabella az elsőt választja.-Mi volt életed első legcikibb élménye?-kérdeztem a lánytól vigyorogva. Mindenki közelebb hajolt, hogy hallja Ara válaszát:
-Altalánosban volt...-kezdet bele a történetben-A sulinkba volt egy szurkoló csapat ami a suli focicsapatát támogatta. Az egyik meccsre készültünk, én csak a háttérben táncoltam volna, de mivel az első sorban lebetegedett a táncos nekem muszáj volt az ő helyére állnom..-itt elhúza a száját és kínosan lesüti a szemét.-És annyira izgultam, hogy elrontottam egy lépést és egyenesen pofára estem...És ezt mind felvette egy kamera ami élőadásba közvetítette a meccset.
Pár percig mindenki csöndben volt, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés, még Arabella is röhögöt magán.
-Bár táncolni nem tudsz, de azért megnéznélek a pompom szerelésben...-mondja pimasz mosollyal Julio mire mi csak még jobban nevetünk.
-Álmodozz csak!-sziszegte Arabella.-Inkább pörgessünk!-váltott témát.
A következő körökben én kimaradtam, csak a többieket figyeltem. Például elég vicces volt amikor Isabellnek a Wrecking ball című számot el kellett énekelnie, ráadásul a fiúk ahhoz is ragaszkodtak, hogy koreográfia is legyen hozzá, de Julio saját reppje is szórakoztató volt aminek a lényege az volt, hogy elég egy kaccsintás és az összes lányt az ágyába juttatja...Asszem ezzel mindent elmondtam.
Carlos egy percre se engedte el a derekam, az állat a válamra fektete és úgy figyelte a nem normális osztálytársainkat. Bár sokáig fent szoktam maradni, hirtelen nagyon fáradtank éreztem magam, konkrétan csak a többiek röhögése tartott ébren. Julio épp Isabellt fárasztotta, a lányon látszott, hogy egy kicsit sem érdekli a dolog, olyan fejeket vágott, hogy alig tudtam visszatartani a röhögést. Arabella őket figyelte, majd közölte Julioval, hogy fogja be, úgyanis senki se kíváncsi rá. Itt egy újabb vita kezdődött a két osztálytársaim között. Sose szeretem beleszólni olyan dolgokba amihez nincs közöm, de én erősen azt vettem észre, hogy Julio és Arabella között forr a levegő...Ahogy egymásra néztek...Az ember vagy azt gondolja, hogy mindjárt szenvedélyesen lesmárolják egymást, vagy hogy összeverekednek.
-Cristina?-suttogja halkan Carlos mire én csak visszamotyogtam valamit-Ébren vagy?-nevet halkan mire lassan bólintok.-Figyu, a tábor után ráérsz focizni? Ráadásul pár nap után lesz egy meccs is.-folytatja halkan és közben a többieket figyeli. Mindig is tudtam, hogy Carlos imád focizni, én is szeretek sportolni, de a labdajáték sose vonzott.
-Nem hiszem el!-nézek kikerekedett szemekkel a fiúra-A gimi leghelyesebb pasija randira hív?-pislogok rá tetetett meglepetséggel.-Na ne!
-Szóval szerinted én vagyok a gimi leghelyesebb pasija?-vigyorog rám.
-Láttom sikerült megragadni a lényeget.-forgatom meg a szemem.-Egyébként csak vicceltem, te csak a második leghelyesebb vagy.-mondom elhúzott szájjal-Francesco sokkal csábítóbb.-válaszolok komolya arccal és szegény barátomra mutatok aki valószínűleg holnap még ennél is rosszabb álapodban lesz.
-Igaz. Francesco minden lány álma.-válaszolja rezzenéstelen arccal. Pár percig csak egymást bámultuk majd egyszere nevettük el magunkat.
-Mi ilyen vicces?-kérdezi Julio felhúzott szemöldökkel mire én csak legyintettem egyett és gyorsan oda sugtam Carlosnak:
-Bár Francesco az ideálom, azért neked is adok egy esélyt.-mondom és küldök felé egy kaccsintást.
-Megtisztelő!-vigyorog vissza a fiú-Akkor a tábor után a focipályán?-kérdezte mire én csak bólintottam.
-Carlos! Figyellj már, haver!-bökdösi Carlos karját Julio-Te jössz!-mutogat a sörösüvegre, az említett fiú megpörgeti az üveget ami Arabellánál áll meg.
-Felelsz vagy mersz?-a lány pár perc gondolkozás után bevállalta a merést. Nem volt jó ötlet. Úgyanis Carlos egy pimasz vigyorral az arcán úgy döntött, hogy szegény lánynak megkeseríti az életét:
-Csókold meg Juliot.-mondja Arabellának akinek a szavak hallatán az arcára fagyott a mosoly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése