Búcsú & sajnáljuk!

Kedves Olvasóink! 

  Bizonyára észrevettétek, hogy az utóbbi időben megváltoztak a dolgok a blogon. Már alig reklámozzuk az oldalt a csoportokban, nem írunk intrót, sőt gyakran az is megesik, hogy elfelejtjük feltenni a következő részt. Nem lenne értelme hosszas magyarázkodásba kezdeni, sokkal egyszerűbb, ha a lényegre térünk. 

  Az a helyzet, hogy - közös megegyezés alapján - úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk tovább az Országok viadalát. 

  Több dolog is történt, ami ehhez a döntéshez vezetett. Elsősorban az időhiány volt az, ami megnehezítette a blogolást - volt, aki nyelvvizsgára készült, más a felvételire tanult, vagy éppen sportversenyekre járt. Ezek pedig meghatározó szerepet töltöttek/töltenek be az életünkben, nem csoda hát, hogy szinte már arra sem maradt időnk, hogy a trilógiánkon ötleteljünk. A lelkesedés lassacskán alábbhagyott, szinte már úgy kellett noszogatnunk a másikat, hogy ugyan, tegye már fel a következő fejezetet. 

  Elfáradtunk. Fáj leírni, de ez az igazság: belefáradtunk a blogolásba. Azaz, inkább a THG-be. Nem tudjuk, ki mennyire figyelte meg, de az utóbbi időben egyre kisebb lelkesedés övezi a sorozatot - lévén, hogy lassan másfél éve, hogy leadták az utolsó részt - és emiatt a rajongók sincsenek már annyira odáig a sztoriért. Persze, ez még távolról sem jelenti azt, hogy mostantól mindenki megutálta a történetet, nem, egyszerűen csak arról van szó, hogy már más érdekli az embereket, az Éhezők viadala pedig kicsit háttérbe szorult. Velünk is ez történt. Úgy érezzük, már nem tudjuk teljesen visszaadni a történet varázsát, és alig van részünk abban a csodálatos élményben, amikor befejezünk egy fejezetet, és arra gondolunk, hogy "Igen! Ez tipikus THG-s volt!". 

  Bizonyára olvastátok a különkiadást, melyben megemlítettük, hogy terveztünk egy második évadot a sztorinak. Nos, ezzel a résszel - ami egyébként a Vérünkkel fizetünk címet viseli/viselte volna - az volt a helyzet, hogy belekezdtünk, csak aztán valahogy nem sikerült úgy megírni, ahogy azt terveztük. Nem ment valami zökkenőmentesen, egyrészt a fent említett elfoglaltságok miatt, másrészt pedig azért, mert kicsit változtatni akartunk az eredeti formátumon. Terveink szerint egy eseményt csak egy főszereplő szemszögéből mutattunk volna be, a fejezetek folytatólagosan követték volna egymást. Ám az időhiány itt is bekavart...

  Mit is mondhatnánk még? Nagyon elcsépelten hangzana, hogy sajnáljuk? Talán. Pedig ez az igazság. Rengeteget köszönhetünk Nektek, amiért az elmúlt több mint egy évben mellettünk álltatok, támogattatok, kommenteltetek, és mindvégig tartottátok bennünk a lelket. El sem hiszitek, mekkora erőt adtatok a rosszabb napjainkon. Mindezért pedig soha az életben nem lehetünk elég hálásak. Ezért is fáj annyira, hogy csalódást kell okozunk, és abba kell hagynunk a blogot. De úgy érezzük, ha nem adjuk bele igazán a lelkünket, és már mi sem élvezzük annyira, az bizony meglátszik majd az írásformán, és emiatt nektek sem fog olyan szép élményeket nyújtani a blog böngészése. 

  Persze, ez nem jelenti azt, hogy így, a sztori közepén töröljük az egészet, és nem mutatjuk meg, hogy alakult a továbbiakban Isabel, Christina, Arabella és a többiek sorsa. Úgy döntöttünk, ha van rá igény, közzétesszük a már megírt részeket - a befejezett első évadot, illetve a második évad megírt részeit. Hogy tisztán lássatok, még egy rövid összefoglalót is írunk majd a hátra maradt két évadot.
  Nem szeretnénk szomorúan, csalódott emlékekkel befejezni ezt a történetet, reméljük ti se érzitek így! Az első évadot megírtuk, sokat fejlődtünk a blog által és jobban megismertük egymást, imádtuk a szereplőinket és magát a történetet is... De egyszer mindennek vége lesz, akármilyen sablonosan hangzik. Úgyhogy most itt a vége, elbúcsúzunk Critől, Arabellától és Isabeltől, Carlostól és persze Juliótól, és egy kis időre tőletek is. De mint mindig; sose hagyjon el benneteket a remény, ahogy Effie mondaná, találkozunk még egy másik blogon, egy másik történetben. Ebben biztosak vagyunk!
  Mindenkit ölel: Sofia, Lili és Maja <3