#5 Cristina

Sziasztook! ^^
Elnézést, hogy csak most került fel ez a rész! De itt van, és annyit elárulok, hogy újabb veszekedés van láthatáron. Ti kinek drukkoltok? Cristina vagy Arabella? :D 
Illetve nagyon nagyon köszönjük a 10, most már tizenegy,  feliratkozót! Emiatt holnap egy nagyon vicces és érdekes különkiadással érkezünk! Úgyhogy mindenképp nézzetek be! (:
Jó olvasást! 

^Lili Leone^

Pár pillanatig egymás mellet álltunk és a kiválasztotakat figyeltük. Semmi érdekest nem láttam,  úgyhogy úgy döntöttem, hogy inkább felmegyek a szobámba.
-A lakosztályunkba találkozunk.-mondom Francesconak és a lift felé veszem az irányt. De alig tetem meg egy lépést valamiben beleakadhatott a szoknyám, úgyanis estem egy bazi nagyot, mindenki felém kapta a fejét mire gyorsan felpatantam és megfordultam, hogy tudjam mibe akadtam meg. Csak egy baj volt...Nem egy tárgy volt mögöttem,  hanem a brazil kiválasztott, Arabella...Amikor összeállt bennem a kép, hogy még is mi történhetet, rohadtul bedühödtem.
-Na idefigyelj, az még oké, hogy magadat égetve próbálsz beoltani, de az, hogy rátaposol a ruhámra, azt már nem fogom eltűrni te brazil ribi!-mondom ökölbe zárt kézzel, Arabella felhúzot szemöldökkel méreget majd gúnyosan válaszol:
-Jézusom, elszakadt a ruhád? Oda ne rohanjak!-forgatja meg a szemét-Örülj, hogy ez az ócskaság kibírta a felvonulás végéig.-vigyorog gúnyosan. Ez most komoly?! Ő papol nekem arról, hogy milyen rossz a ruhám, miközben az övé olyan mimtha valami kínai turiból szedte volna elő.-Mellesleg, szerintem az a ribi, aki rámászik a mezőny leghelyesebb fiujára, hogy majd az Arénában jól lenyulja a dolgait, aztán szemrebenés nélkül kés eresszen a szívébe!-teszi hozzá. Na jó, ez a csaj tiszta röhej. Egyszer beszélgetem Carlossal erre mimdenfélét összehord itt nekem. Még is mi alapján ítél meg?! Pont ő aki valószínűleg még a vezetéknevemet se tudja....
-Ha az én ruhám egy ócskaság akkor a tiéd mi?-nézek végig rajta lesajnálóan-Hiába játszod az ártatlant, csak féltékeny vagy, és ne próbáld nekem bemagyarázni, hogy te a vialadon egy áldott jó lelkű kiválasztott leszel. Azt hiszed nem tudom, hogy az első adandó alkalommal hátba akarsz majd szúrni az Arénában?!-kérdezem gúnyosan. Átlátok a hülye álarcán. Tudod ki veszi be a kislányos mosolyát, meg az ártatlan bociszemeket....Ez a csaj egy dög.
-Van egy olyan érzésem, hogy arra a bizonyos leszúrásra nem én lennék az egyetlen jelentkező.-vigyorog gúnyosa.-Bár, mi tagadás nem sírnám tele a párnámat ha az a ronda képed éjfélkor felragyogna az égbolton.
-Oh, Istenem...Annyira szánalmas vagy!-horkontok fel-Semmi mással nem tudsz jönni mint a kinézetemmel: csúnya a ruhám, ronda vagyok meg hasonlók-válaszolok-Miközben mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. De próbálkoz csak, legalább röhögök egy jót.
Erre a kijelentésre összeráncolja a homlokát és felhúzott szemöldökkel méreget. Elég nevetséges látványt nyújtott.
-Mond csak, drága Cristina, nem vagy te egy icipicit elszállva magadtól?-kérdezi-Remélem azért tudod,  hogy a nagyképűség nem vissz előrébb.-teszi hozzá.
Unottan hallgattam végig majd gúnyosan felnevetem.
-Inkább legyek elszállva magamtól mint egy olyan jelentéktelen és idegesítő ember legyek mint te!-mondom kegyetlenül, és élvezettel figyelem az ideges arcát.
-Oh, igen?!-vicsorog rám indulatosan-Tudod mit te olasz liba? Majd akkor nevezz jelentéktelennek,  amikor átvágom a torkod!-üvölt. Látszott rajta, hogy valami kattant az agyába, és legszívesebb most megölne.-Igen, szívem meg foglak ölni!-sziszegi felém-És soha többé nem fogsz hazajutni a családodhoz, és nem tömheted magad pizzával!
Én bármit elviselek. Tényleg. Azt mond amit csak akar, mert a véleménye pont nem érdekel. De az, hogy a szájára vegye a családom és a hazám, azt már nem tűrőm el.
-Jól van!-sziszegem a fogaim közt és az önelégült képet bámulom. Gratulálok Arabella Asasino! Sikerült felidegesítened-Te akartad!-mondom majd gondolkozás nélkül meglendítem az öklöm és minden erőmet beleadva az állkapcsára ütök. Az arcára azonnal kiül a fájdalom és a kezét az álkapcsára téve bámul rám. Ha az előbb nézett engem gyilkos pillantással akkor ez a tekintet amivel most bámul az már hietetlenül pszichopata...Láttam benne a gyűlöletet,  ami eláraztja a fejét. Ő sem tételkedett, azonnal megemelte a kezét és az orromra célozva ütött. Vagyis ütött volna, ha egy erős kéz le nem fogta volna. Arabella villámgyorsan fordul meg és meglepedten veszi észre, hogy ki is fogja a csuklóját: Noah-Levi a spanyolok férfi mentorja. Noah Arabellához hajol és mond neki valamit, de olyan halkan, hogy még én se hallottam, majd elengedi a lány kezét.
Ezt a meghitt pillanatott egy fiú hangja szakítja meg:
-Na ki a király?-vigyorog Julio. Jézusom. Arabella felhúzott szemöldökkel fordult országtársa felé.
-Ha te kérdezed biztos magadról beszélsz...-forgatja meg a szemét a lány.
-Talál süllyedt!
-Zseniális....Azt is elárulod, hogy mit csináltál vagy menjek át gondolat olvasónak?!-mered Arabella a beképzelt országtársára. Komolyan mondom már engem is érdekel, hogy Julio mire olyan büszke...
-Nem tudom, hogy hogy fogadod majd, de az a nagy helyzet, hogy...-itt tartott egy drámai szünetet mire unottan néztem rá-Szövetséget kötöttem a Spanyolokkal!-vigyorog a lányra.
Na ne! A spanyolok képesek voltak szövetséget kötni ezekkel?! Arabellával?! És ezzel a beképzelt hólyaggal?! Mi van, ezek beszívtak? Összehúzott szemekkel néztem ahogy a Törpe Julio nyakába ugrik örömébe. A fiú láthatóan zavarba jött a csaj szeretekitörésétől.
-Na jó, ezennel minden bántást amit mondtam visszavonom Julio Fuarez!-kiált fel vigyorogva a lány mire megforgatom a szemem. Nagyon cuki....-Te vagy a világ legszuperebb országtársa ha ilyen szövetségeseket szerzel magunknak!-dumál tovább a csaj, mire Juli zavartan nézett Arabellára.
-Ohm...Izé...Ara...Az a helyez, hogy csak magamat, téged nem ajánlotalak be.-mondja. Arabella megmeredik és pislogás nélkül néz országtársára. Belőlem kitör a nevetés és gúnyosan fordulok a Törpéhez:
-Látod, téged még az országtársad se akar szövetségesnek.-vigyorgok rá, ő azonnal feléled és visszaszól:
-Pofa be! Ez a kettőnk ügye, semmi szükség arra, hogy beleüsd az orrod!
Hu, de nagy beszólás volt...Most megyek és elásom magam.
Unottan figyeltem tovább Arabella visitozását. Végül a brazil csaj elcsörtet melletem és eltűnik az szemünk elől.
-Sajnálak, Julio...Nehéz lehet egy ekkora hisztigéppel egy lakosztályba lenni!-nézek a fiúra majd küldök egy barátságos mosolyt Noha felé és én is a lift felé megyek.

Ahogy beléptem a lakosztályba megéreztem az inycsiklandó illatokat, amtől azonnal összefolyt a nyál a számba.
-Szia, Cri!-lépked elém Misi-Gyorsan gyere, Marianna főzött vacsit!-vigyorog mire én is belépek az ebédlőbe ahol ott volt már Alessandro és Francesco, előtte pedig Marianna egy kis köténykébe sürgöt-forgot a konyhába.
-Mindjárt jövök, csak átöltözöm!-kiáltok oda. Mielőtt beléptem volna a szobámba egy hang utánam kiáltott:
-Rakd egy fogasra a ruhát! Nehogy összegyűrödjön!-szól oda nekem Lini aki a felkészítő csapattal valami nyálas filmet nézett.
-Oké...-motyogok vissza és becsapom magam mögött az ajtót.
Leveszem magamról a ruhát és a stylisztom figyelmeztetése ellenére csak szimplán bedobom a szekrényembe. Felveszek egy kényelmes nadrágot és egy pulcsit ami hietetlen puha volt. Gyorsan lemostam a sminkem és lófarokba kötöm a hajam.
-Cristina gyere enni!-kiáltja Misi.
-Itt vagyok!-lépek mosolyogva a csapatomhoz és csillogó szemekkel néztem az asztalra ami étellel volt teli pakolva.
Elvetem egy pizzaszeletet ami egyszerűn hietelenül finom volt.
-Marianna, ez nagyon finom!-vigyorgok a nőre aki csak rám mosolyog. Mindenki elkezd enni.  Marianna hietelenül jól tud főzni! Szinte mindent megedtünk, annyira tele voltam, hogy még az a bazi nagy pulcsi is szorosnak tünt.
-Most, hogy mindenki bezabált, hivatalosan is megnyitnám a megbeszélést!-néz ránk Alessandro.
-Milyen megbeszélés?!-nézek rá összehúzott szemekkel.
-Ahol megbeszéljük a fontosabb dolgokat!-válaszol szem forgatva a mentorom.
-Mint például?-kérdezek vissza.
-Mint például a te kis verekedésed a brazil lánnyal!-válaszol kapásból Alessandro mire én összekulcsoltam magam előtt a kezem-Még is mire volt jó ez?! Nem bírsz magaddal az Arénáig?!
-Nem tudod, hogy hogy történt! Az a csaj direkt arra ment, hogy felidegesítsen!
-Ki érdekel, Cristina?! Így biztos, hogy nem szerzel szövetségeseket!-ordítja vissza mire engem eláraszt a düh.
-Kit érdekelnek a hülye Brazilok?! Én azzal a hülye ribanccal biztos nem lépek szövetségbe!-ordítok vissza, Alessandron látszott, hogy hietetlen ideges.
-Hát akkor készülj fel a halálra, Drágám! Ugyanis szövetségesek nélkül azonnal ki fognak nyírni! -áll fel az asztaltól és haragosan rácsap egyet, de olyan erővel, hogy feldőlnek a poharak.
-Ez az ÉN életem! Azt kezdek vele amit akarok! És ha tudni akarod, nekem nem kellenek  szövetségesek, ahhoz hogy megnyerjem a viadalt!
Követve a példáját én is felállok az asztatól. Hirtelen csönd telepedik az ebédlőre.
-Jól van. Én nem erőltetem. A sajád bőrödön kell megtapasztalnod, hogy milyen egy Arénába lenni!-válaszol higgadtan majd megfordul és a szobájába megy.
Az asztalra támaszkodom és pár pillanatig lehunyom a szemem.
-Igazából...Van már szövetségesetek!-szólal meg halkan Misi, mire én felé kapom a tekintetem.-SmS-ben megdumcsiztam Siaval helyetetek is a szövetséget!-mosolyog ránk. Pislogás nélkül bámultam a nőre.
-Ez...Most...Komoly? -szólal meg Francesco halkan, mire egy fáradt sóhajtás hagyja el a számat.
-Jóéjt.-ennyit mondtam, majd otthagytam a csapatom és az ágyra dobtam magam.
Ebben a pillanatba semmi mást nem akartam csak a kemény és kényelmetlen ágyam és Marco idegesítő horkolását. Semmi mást nem akartam, csak az otthonomat.