A blog trailere

2016. február 22., hétfő

#3 - Isabel

Sziasztok! :D Én, és a többiek nevében, megköszönjük az 1900+ oldalmegjelenítést! :) Nos, itt van a #3 - Isabel. Ebben, elárulom már készülnek a bevonulásra, de még nem lesz benne az.
Jó olvasást kívánok, véleményeket pedig szívesen fogadok. :)
Sofia Currington^^ 
  Bongyorka engem és Carlos-t, két különszobába vezetett. A kis helység, ahova én kerültem olyan volt mint egy szépségszalon. Mindenhol különböző kencefice, szépészeti eszközök sorakoztak a polcokon.
 Három nő "dumcsizva" ront be, és kezdenek levetkőztetni...Ho, ho, hó! Álljunk meg! Engem nem fog senki sem vetkőztetni! De mi előtt ellenkezni próbálok, anyaszült meztelenül fekszek egy hideg fémes asztalon. Olyanon amit a bonctermekben szoktak használni...A három nő, beszélgetve sürgött-forgott körülöttem. Lemosták a bőrömet aztán bekenték valami krémmel.
- Kik vagytok? -kérdezem tőlük.
- Bonni...
- ...Tonni...
- ...Konni! -felelik egymás után.
- Mi vagyunk azok, akik téged szépen előkészítünk. -mosolygott Bonni.
- Elő-előkészíteni? -dadogok, mintha nem érteném. Pedig tudom, hogy hamarosan egy stylist jön be hozzám, aki egy ruhát aggat rám a bevonulásra. A bevonuláson, minden egyes ország, egy-egy szekéren gördül be, az országukat jellemző ruhával. Uborkát raknak a szememre, és végre békén hagynak. Egy ajtó csapódás hallatszik, majd lépteket hallok meg.
- Szia Isabel. Az én nevem Changleur és én vagyok a stylistod. -Leveszi a szememről az uborkákat, és így megpillanthatom. Barna haja van, és kék szeme. Szórakozottan mosolyog rám. Felülök az asztalon, és szét nézek a szobában, a ruhámat keresve. Changleur mintha észre vette volna, elneveti magát.
- Nem, még nincs kész. Beszélgessünk. Szerinted milyen lesz a ruhád? -kérdezi, mire én elgondolkodok. A ruhának, az országunkat kell képviselnie. Nekem tök mindegy, hogy milyen lesz, a lényeg az, hogy olyan ne legyen hogy: lehetőleg pucér, olyan ruha, amiben egy kis ribinek nézek ki, és olyan ami túl hivalkodó. Én egy olyat szeretnék, amivel igaz, felkeltem a figyelmeket, de azért nem nézek ki túl beképzeltnek. Megvonom a vállamat.
- Nem tudom. Na és te tudod? -nézek rá pajkosan. Elneveti magát, de megrázza a fejét.
- Igen, tudom, de nem árulom el, hadd legyen csak meglepetés. -kacsint rám, ezzel megfordul, és elhagyja a helységet. De mi előtt elment volna, vissza fordul hozzám.
- A szabályzat ki mondja, hogy minden Kiválasztott kap hat óra szünetet. Kapj magadra valamit, és csinálhatod azt, amit akarsz. -eltűnik az ajtó mögül, amit becsuk maga után. Észre veszek egy pólót, meg egy nadrágot, ami ki van készítve. A póló, egyszerű sárga, ami kihangsúlyozza a barnaságomat. Hozzá, egy farmert kapok, ami elég...ömm...rövid. Alig ér a combom negyedéig. Bár ez nem csoda, hisz elég hosszú lábaim vannak. Mikor felvettem, kifele megyek a szobából. Gondosan becsukom az ajtót, mikor egy test hőjét érzem hátulról. Megpördülök a tengelyem körül, és egyenesen Julio vadító fekete szemeivel nézek farkasszemet. Julio elmosolyodik, majd tetőtől-talpig végig mér.
- Micsoda lábak. -suttogja maga elé. Megforgatom a szememet. Oldalra lépek, és indulnék, hogy őt faképnél hagyjam, mikor megragadja a karomat.
- Várj. Sétáljunk együtt. -a kijelentésre szemöldökeivel fel-le játszadozik. Belém karol, mire én kirántom kezeim közül az övéit. Megrántja a vállát, és elindulunk. Hisz, ő csak egy srác, nem de? Julio Brazíliáról kezd nekem beszélni. Olyan élménnyel meséli, hogy legszívesebben oda költöznék.
- Mesélj valamit magadról? -kacsint rám. Fürkészve nézem az arcát, de bele kezdek a mondandómba.
- Tudod Julio, mi nem vagyunk valami gazdagok, de azért nem halunk éhen. A bátyám, Noah-Levi, az idei év egyik mentora Spanyolországnak, egyszer már győzött két éve tizenhat évesen. Egy nap alatt lemészárolt mindenkit. Na akkor, váltunk egy kicsit tehetősebbért. De a pénzünk majdnem elment rá, hogy Swan-t próbáljuk meggyógyítani, sikertelenül. -Julio, bólogatva halad mellettem. Arcán látszik, hogy szívesen beszélne magáról. Hogy azért ne legyek unalmas, felvetek egy ötletet.
- Mikor jöttünk be, láttam egy ajtót. Kíváncsi vagy merre visz? -mosolygok rá, mire ő is megtelik életkedvvel.
- Remélem Narniába vezet. -kacsint még egyet. Elindulunk az ajtó felé, amit láttam. Julio belöki az ajtót.
- Hölgyeké az elsőbbség! -hajol meg előttem, mintha Anglia királynője lennék. Sóhajtok egyet.
- Aztán ne hogy sérvet kapj. -gúnyolódok rajta.
 Belépek az ajtón, de nem egy szoba fogad, hanem egy kert, telis-tele virágokkal. Mindenhol a virágok illata terjeng. Egy szökőkút csobogását hallom meg. Elakad a lélegzetem. Minden olyan mesebeli. Mintha nem a valóság lenne. Elindulok az egyik irányba, a kertet bámulva. Szinte megbabonáz engem. Érzem ahogy Julio követ engem, de nem izgat. Elmerülök ebben a költői képben. Gyönyörű. A víz csobogás egyre erősödik, és egy hófehér szökőkutat pillantok meg. A nagy zöldségben ez tündököl. A márvány szökőkút, egy delfint ábrázol, ami vizet spriccel ki. Leülök a szökőkút tövébe, és lehunyom a szememet. Spanyolországban vagyok, az ottani leghíresebb üvegházában. Mindenhol növények voltak. A levegő fülledt volt, meg meleg is, de hát egy üvegháztól mit várunk? De nem csak növények voltak, hanem különböző színű és méretű pillangók repdestek. Akkor nagyon boldog voltam, hogy ezt a csodát is láthattam.
 Ez tavaly történt, mikor tizenöt éves voltam, Swan pedig tizenegy. Swan-nek, a pillangó volt a kedvenc állata, attól függetlenül, hogy nem láthatta az állat szépségét, nagyon boldog volt hogy "láthat" ilyen állatot. Megérte azt az őszinte mosolyt látni az arcán. De most, önként jelentkeztem, és lehet soha nem láthatom már ezt a mosolyt. Erre a gondolatra, egy könnyem szánt végig az arcomon, amit valaki gyengéden letöröl.
 Kinyitom a szememet, mire Julio arcát látom meg. Szemeit lecsukta, és ajka vészesen közeledett az enyémhez. A sokktól, csak akkor eszmélek fel, mikor ajkát érzem az enyémhez tapadni. Rögtön elhúzódóm tőle. Mit képzel ez magáról?! Hogy mer lesmárolni?! Nem csak azért, de köbö öt perce ismerjük egymást. Mi csoda egy...Grr. Á értem. Ő egy olyan fiú, aki azt gondolja, hogyha lesmárol egy lányt, azzal magába bolondítja. Hát velem nem sikerült. Szemei kipattannak, és olyan nagy csodálkozásról tesz szemtanút, hogy már biztos hogy a felvetésem igaz. Csodálkozik, hogy nem visszonzom a csókját. Szemeim összeszűkülnek, mutatóujjamat a homlokához tapasztom, és szépen eltolom magamtól. A meglepődöttségtől, meg se tud nyikkanni. Felállok a helyemről, leporolom a pólómat, és Juliora nézek.
- Örültem a találkozásnak Julio...de most mennem kell. -préselem ki a fogaim közül.
- Na majd máskor. -nyugtatja magát Julio, mikor azt hiszi hogy nem hallom. Mikor már halló- és látótávolságon kívülre érek, tovább fortyogok magamban, hogy hogy tehette ezt... Az indulattól, kilököm az ajtót. Agyamban még mindig különböző szavakkal illetem Julio-t. Hangokat hallok meg, az egyik folyosóról. Csendben odalopakodom, nehogy észre vegyenek. Megpillantom Cristina-t, és Arabella-t.
- Ugye tudod drágám hogy nem érdemes pasizni? Csak egy győztes lehet. -mondta az utóbbi, maró gúnnyal. A két lány, szinte vicsorog egymásra, és csak arra várnak hogy kinyírhassák egymást.
-Jobb lesz ha a magad dolgával foglalkozol, Törpe, mert különben nem fogsz sokáig életben maradni! -vág vissza leereszkedő stílusban a másik lány. Nem nagyon akarok belekeveredni, de ha mégis eldurvulna a helyzet, közbe lépek, mert ők nem utálják egymást. Egyenesen gyűlölik a másikat.
- Úgy érzem, itt már nincs szükség rám. -Carlos halkan köhint egyet, majd elfordul, és faképnél hagyja a bimbózó veszekedésben lévő lányokat. Elsétál, egyenesen a magyar lányhoz.
-Azt majd én eldöntöm, hogy mivel foglalkozom! -még az eddiginél is gyilkosabb pillantást vet a csajra Arabella. -Mellesleg, ha én törpe vagyok, te zsiráf vagy! -ezt már olyan hangosan mondta, hogy akaratlanul is felkeltette magukra a figyelmet.
-Hu de megsértettél! -ezt a mondatot szinte már nagyon marta a gúny. Kábé az egész terem köréjük gyűlt.
-Itt bunyó lesz! –ordította valaki. 
- Itt lehet fogadni! -kiáltotta a szőke német srác.
- Mondhatom, ezt aztán remekül elintézted! -tapsolok egyet gúnyosan, és egy grimaszt is ráerőltet az arcára Arabella. - Gratulálok, neked köszönhetően mindenki minket bámul! Ha nem szóltál volna be...
Erre Cristina teljesen begőzöl.
- Jaj ne játszd az eszed...Annyira egy jelentéktelen valaki vagy, hogy egy kis figyelemnek is örülsz-néz rá lesajnálóan -Ráadásul nekem szólogatsz be miközben a fél segged kilóg a gatyád alól -ez már ütött nem is kicsit. A két lányon kívül, mindenki "hú"-zni kezdett, főleg a fiúk. Ezt már nem bírom. Ideje cselekednem.
- Lányok szerintem elég lesz mára. Nektek is ti balfékek! -az elejét még egy kis mosollyal kezdem, de most inkább a tömeghez fordulok. -Nincs jobb dolgotok?! De tényleg! Foglalkozzatok saját magatokkal! Vagy ahhoz is csökött agyúak lennétek?! Bocs! Mindenki menjen a maga útjára! -hajtom el a "közönséget". Ideje lépnem. Szemeimmel megkeresem Carlos-t, aki épp a német és a magyar lánnyal beszélget.
- Carlos! Gyere! Lépünk! Semmi de! Nem, nem érdekel milyen szexi vagy, semmi ilyesmi! Hagyd békén szerencsétleneket! -ordítom felé, ellentmondást nem tűrő hangon. Carlos csalódott és kissé szégyenlős arcot vág, hogy "egy nő mondja meg neki hogy mit csináljon" képpel idejön hozzám, és együtt elindulunk felfelé.
- Szépen lerendezted. -mosolyog rám.
- Köszönöm. Csak nem akartam, hogy azok ketten kinyírják egymást.
- Mit szólsz az olaszokhoz? Jók lennének Szövetségeseknek? -kérdezi.
- Igen. Szeretném őket. Na és a Brazilok? -nézek rá.
- Hát...Nem is tudom. A srác elég...különös.
- Nekem mondod? -suttogom magam elé.
- Tessék?
- Semmi. Semmi... -kinyílik az ajtó a negyedik emeleten mi pedig kiszállunk. Bongyorka épp a pink IPhone-jába sipítozott, Nole a Tv előtt ül, Claire pedig Nole-hez magyaráz valamit, de a fiú nem figyel rá.
- Este nyolckor bevonulás! Ne felejtsétek el! -mondja Claire nekünk, és vissza is fordul Nole-hoz.

4 megjegyzés:

  1. Sziia!
    Imádtam ezt a részt is. Nagyon jól sikerült. :) Kíváncsi vagyok stylistra, mert ebben a fejezetben még nem ismerhettük meg annyira. Meg természetesen a bevonuló ruhákra is. Tetszett Isabel + Julio rész... A fiútól nem is vártam volna mást... :D Cristina és Arabella utálata még mindig a kedvencem. Remélem sok ilyen jelenet lesz még a történetben. Isabel nagyon jól rendet tett a többiek között. Szerintem ő ilyen vezető típus. Már nagyon várom a bevonulást és a következő részt. :)

    Viki :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia! :)
      Nagyon örülök a kommentednek, és hogy tetszett. Hát a stylistról nem fog több nagyon kiderülni... Már a #9 - Isabelt írom, (a többiek #9 - Arabellát/Cristinát) és eddig nem szerepelt egyszer sem. Cristina és Arabella veszekedés még lesz sok ne aggódj. ;)
      Jövőhéten jelentkezik Lili Leone Cristina szemszögével. :)
      Dorothy :*

      Törlés
  2. Szia :)
    Hú, nagyon tetszett ez a rész, megfogott Isabel karaktere. Olyan aranyos volt, amikor visszagondolt a testvérére, az üvegházat az utolsó centiméterig magam elé tudtam képzelni.
    Julio hirtelen közeledése meglepett egy kissé, megijedtem, hogy Isabell belemegy a játékba, de szerencsére ennél okosabb.
    A Bonni, Tonni, Konni-s rész aranyos volt, egy kicsit a "Rolli, Polli, Oli" című mesét juttatta eszembe (ne kérdezd miért). Régen imádtam azt a mesét :D
    Vissza rád. Ez a rész fantasztikus volt, egy pici hibát vettem észre, amikor felkiáltójel/pont helyett kérdőjelet raktál. Ha azt kijavítod, akkor tökéletes lesz :)
    Puszi,
    Lauren W.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen, és örülök hogy megfogott Isabel karaktere. Mikor írtam azt a részt, én is magam elé képzeltem. Örülök, hogy magad elé tudtad képzelni. Én nem ismerem sajnos azt a filmet, de biztos jó lehet. Majd megnézem egyszer. :'D
      Igen véletlenül elgépeltem. Köszi a figyelmem felkeltését. :)
      Puszi, Dorothy

      Törlés