A blog trailere

2016. február 29., hétfő

#3 Cristina

Sziasztok! (: 
Itt a következő rész, ahol már mondhatni beindulnak az események, a szereplők személyiségét is jobban megismerhetitek ebben a részben! 
Jó olvasást! ^^

^Lili Leone^

-Át kell öltöznöm! Így nem mehetek emberek közé!-sipítja a fülem mellett Misi. Miután küldtem egy gyilkos pillantást a brazil csaj felé visszafordultam az angol nőcihez.
-Fogd már be a szádat!-fordulok idegesen felé és a kezem közé fogom a pólóm, hogy kicsavarjam belőle a vizet.
-Egy kicsit több tiszteletet, Cri! Én aki nem ártott semmit neked, miért támadsz le?!-kezd el drámázni mire fogcsikorgatva fordultam Marianna felé, ugyanis ha még egy percig hallgatnom kell Misi dumáját valószínűleg saját kezüleg fogom belefojtani ebbe a pocsojába.
-Hova kell mennünk?-kérdezem, mert inkább lennék a hülye stylistommal mint az idegbeteg kisérőmmel.
-Alessandro vidd el őket a staylistukhoz! Én addig megpróbálom lenyugtatni szegény Misit.-fordul az angol nőhöz Marianna. Szegény Misi?! Inkább szegény emberek akiknek valaha végig kellett hallgatni ennek a nőnek a sipákolását! Alessandro unottan (mint mindig, ugyanis ő semmit sem tud jókedvel csinálni...) besétált a tiszta fehét épületbe majd egy ajtó felé mutat.
-Te arra menj!-mutat egy ajtóra és egy sürgető mozdulattal Francescora int aki el is tünt az ajtó mögött-Te pedig erre!-lök meg a hátamnál egy másik ajtó felé. Szúrós pillantás löveltem a mentorom felé, utáltam ha valaki lökdös vagy sietett.
-Hát sziaaaa!-harsan fel egy hang amikor beléptem a szobába.
-Ööö....Hello.-köszönök vissza zavartan a lila hajú duci nőnek.
- A többiek mindjárt jönnek, addig is vedd le a ruhádat és ülj bele a kádba!-vigyorgot rám és egy vizzel teli kádra mutat majd eltűnik a szemem elől. Kérdően néztem körbe, a falak a szivárvány összes színeiben pompáztak és ruhák vázlatai voltak rajta, a szoba tele volt szépségápolással foglalkozó cucokkal amiket én a modellkesés miatt ismertem.
Levettem magamról a vizes ruháimat és a sötét hajamat kiengedve bemásztam a forró, rózsa illatú vízbe. Lehunytam a szemem és a családomra gondoltam: Vajon mit csinálhatnak épp? A bátyjám még a pizzériában veszi fel a rendeléseket ilyenkor. Anyukám meg a varrodában csinálja az új kliense ruháját.
-Megérkeztüüünk!-harsan fel három vidám hang mire azonnal kipatan a szemem. A lila hajú nő mellett még ott feszít egy szőkeség és egy göndör hajú baba arcú nő.
-Én Katy vagyok!-mutatkozik be majd a másik kettőre mutat-Ő itt Taylor és Selena!-mosolyog.-És téged hogy hívnak drágám?-kérdezi nagyokat pislogva. Legszívesebben lemerültem volna a kád mélyére és torka szakadtából üvölteném, hogy "HAGYJANAK BÉKÉN".
-Cristina...-dünyögöm magam elé mire Serena elkezd arról áradozni, hogy milyen szép nevem van és, hogy a dédnagyanyának is ez volt a neve meg blablabla. De közben már a sampon után nyúlt és elkezdte megmosni a hajam. Katy pedig a körmömet kezdte el formára reszelni, míg Taylor az arcomat kente be valami krémmel ami csípte a bőrömet.
Próbáltam kizárni a hangjukat, ugyanis az volt az egyetlen témájuk, hogy a szomszéd srác milyen szexi, vagy épp azt ecsetelték, hogy tegnap odaégeték a rántottát...Mire befejezték a kínzásom már kihült a forró víz és már fájt a fejem a sok krémnek a különböző illatától.
-Tekerd ezt magadra!-dob Katy egy törülközőt a kezembe amit ráterítek a testemre.
-Ülj ide le!-a lila hajú nő robotszerűen adta ki a parancsokat. Elém tol egy széket és a 3 nő elkezdte bekenni az arcom és a testem krémekkel, amikor végeztek a kezembe adtak egy fekete alsóneműt.
-Vedd fel ezt, Lini mindjárt jön!-tájékoztat Taylor és elmennek a kis szobából. Mocorogva ültem a székben és feszülten bámultam az ajtót ami kicsapodot.
-Hellobelloo!-szinte szökenve, ugrálva jött elém a tűzpiros hajú nő, akinek a kontaklencsétől rózsaszín volt az írisze, de a legmekhökentőbb még is a kalapja volt ami telistele volt színes művirágokkal.-Te Cristina vagy ugyee?-kérdezi csillogó szemekkel majd válaszomat nem halva meg fogta a kezem és felrántot a székről.
-Hm..Szép alak, gyönyörű arc, hosszú dús haj!-sorolja a pozitívumokat-De nagyon magas vagy, a lábad meg hányas? 45?!-néz egy finorral a lábamra.
-Hééé! Csak 39-es! Az nem nagy!-tiltakozom, de addigra már elővet egy mércét és a derekamat mérte.
-Nagyon vékony derekad van, de a hátad meg szélles...-úgy nézett rajtam végig mint valami kisérleti nyúlon.-Ooo meg van! Fantasztikus ruhád lesz!-áradozik és már is egy ceruzát vesz a kezébe-Távoszhatsz, majd szólok ha meg lesz a terv!-szól oda nekem, komolyan mondom már majdnem kiléptem fehérneműben az emberekkel teli folyosóra, de még időben észbe kaptam és kérdően néztem Linire.
-Mit vegyek fel?-kérdezem mire ő csak legyint egyet és a szemben álló szekrény felé int. Odasétáltam a bútorhoz és kinyitottam. Tele volt ruhákkal, estélyitől hállóingig. Elővettem egy szakadt farmert és egy olasz zászlós pólót. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam magam előtt. A stylisztom annyira elmerült a rajzolgatásba, hogy észre se vette, hogy mi történik körülödte.
Ahogy kiléptem a szobából Alessandroval találom szembe magam.
-Most szünet van, melegen ajánlom, hogy próbálj keresni szövetségeseket!-mondja majd szó nélkül elrohan. Szövetségesek? Ezen még nem is gondolkoztam...Az egyetlen ember akit  eltudnék képzelni magam mellett az Francesco...Talán.
Körbe néztem a nagy termen ami most tele volt kiválasztotakkal. Páran a hűtőszekrényt fosztoták ki, valaki a tv-t bámulta elvarázsolva, de voltak olyanok is akik már lázasan kerestek szövetségest. Úgy döntöttem ki megyek az udvarra. Ahogy az ajtó felé mentem megpillantottam a brazil fiút aki Isabel mellett állt és egy "döglenekértemanők" nézéssel bámulta Isabelt, akit nem nagyon hatota meg a dolog. Alig mentem pár lépést amikor  szembe találtam magam a spanyol fiúval, Carlossal. De nem volt egyedül, Németország női kiválasztotja ott liheget a nyakában. Megforgatam a szemem és úgy döntöttem hagyom a francba ezt a fiút. De melepetésemre amint elmentem melletünk meghallottam a mély, férfias hangját.
-Szia!
Megfordultam és egy féloldalas mosollyal néztem azokba a gyönyörű szemekbe.
-Hello!-Köszönök vissza és végig nézek a spanyol fiún.-Látom társaságod akadt!-nézek lesajnáloan a mellette toporgo szőkeségre. Carlos idegesen méregete a lányt.
-Fiona...Majd még beszélünk, oké?-tolja el magától Fionát. De a lány nem értete a célzást.
-Drágám, ezzel azt akarta mondani, hogy tünj el a francba!-mosolygok bájosan Fionára aki ledöbenve nézet rám majd Carlosra.
-Bunkó! -sipítja és feldultan eltávozik.
-Végre.-fúja ki a levegőt a fiú és keresztbe tet kézzel a falnak támaszkodott-Cristina Angell, ugye?-kérdezi mosolyogva. Én csak bólintottam. Ő végig mér majd halkan megszólal-Előben szebb vagy mint a kamerákban.-mélyen a szemembe nézett. Mit ne mondjak, meghökentem. De egyben tetszet is, hogy nem az a nyomulos fajta, egyszerűen csak tud bokolni. És ebben a pillanatban felrémlet bennem Fiona arca és csak egy dologra tudtam gondolni: Nem fogok beállni a sorba, engem nem fog elcsábítani ezzel a dumával.
-Kedves vagy, hogy ezt mondod...Kár hogy nem hiszek neked.-vágok egy grimaszt mire ő csak megrántja a vállát és egy szívdöglesztő mosollyal válaszol:
-Nem szokásom hazudni.
-Jó tudni!
Tartottam vele a szemkontaktus majd hátra pillantva megláttam egy magyarországi kiválasztottat aki Carlos felé közeled.
-Vigyázz, Carlos, mert az örül rajongóid szét szednek.-suttogom neki majd se szó se beszéd otthagytam. De úgy látszott nem hagyja magát könnyen lerázni, ugyanis mielőtt kiléphetem volna a kertbe meleg kezek érinteték meg a vállam.
-Nem fogsz ilyen könnyen lerázni, Cristina-mosolyog majd hátra néz a magyar lányra-A rajongók pedig várhatnak.-vigyorog mire én csak megforgatam a szemem. Lépteket hallok Carlos háta mögül ezért ellépek a széles válla takarásából és megnézem ki közeledik hozzánk. Bárcsak ne tettem volna....
-Ugye tudod, Drágám, hogy nem érdemes pasizni? Csak egy győztes lehet!-áll meg előttem a brazil csaj, Arabella. Hu de okos lett hirtelen valaki...
-Jobb lesz ha a magad dolgával foglalkozol, Törpe, mert különben nem fogsz sokáig életben maradni!-vágok vissza gúnyosan.
-Úgy érzem itt már nincs szükség rám!-mondja gyorsan Carlos és elhúz mellettem. Szuper, ennek a kis ribinek még az egyetlen normális pasit is sikerült elkergetnie.
-Azt majd én eldöntöm, hogy mivel foglalkozom.-válaszol Arabella-Mellesleg ha én törpe vagyok, akkor te zsiráf!-néz rám gyilkos tekintettel.
-Hu de megsértettél!-vigyorgok rá lesajnálóan. Itt egy percre elszakadt a tekintetem Arabellától és a többiekre néztem akik mind minket bámultak.
-Itt bunyó lesz!-rikant fel az egyik mire a többiek rögtön elkezdtek tippelgetni, hogy vajon melyikőnk nyerne. Ez nem volt kérdés. Ha úgy adódna saját kezüleg folytanám meg ezt az  idegesítő csajt, egy cseppnyi rosszérzés nélkül! Sőt most, hogy így belegondolok....Milyen jó lenne ezt az irritáló képét az égen meglátni az Arénában, mint halott kiválasztott.
-Ezt aztán remekül elintézted!-néz körbe a tömegen és gúnyosan tapsol-Gratulálok, neked köszönhetően mindenki minket bámul! Ha nem szóltál volna be....-nem hagytam, hogy végig mondja a mondatát. Közelebb léptem hozzá és olyan tekintettel néztem rá amit a legrosszabb embereknek tartogattam. Ha nem lenne itt ennyi bámészkodó, tuti neki ugrotam volna!
-Jaj, ne játszd az eszed. Annyira jelentéktelen valaki vagy, hogy egy kis figyelemnek is örülsz!-mondom lesajnálóan-Ráadásul nekem szólogatsz be, miközben a fél segged kilóg a gatyádból!-mondom gúnyosan a fekete sortra nézve ami rajta volt. A tömeg már kezdet mozgolódni, és alig várták, hogy egymásnak esünk. Arabella és én gyilkos pillantásokkal méregetük egymást amikor elő lép Isabel, a spanyol lány.
-Lányok szerintem elég lesz mára.-fordul felénk, majd a többiekre néz-Nektek is ti balfékek!-szól rá a minket bámuló kiválasztotakra-Nincs jobb dolgotok? De tényleg! Foglalkozzatok saját magatokkal! Vagy ahhoz is csökköt agyúak lennétek? Bocs! Mindenki menjen a maga dolgára!-mondja, mire a tömeg lassan kezd feloszlani körülödtünk. Végre egy normális ember! Még egy megsemmisítő pillantás küldök Arabella felé majd a másik lányhoz fordulok aki már  szemével Carlost kereste. Végül úgy döntöttem, hogy nincs semmi dolgom már itt, így elmentem Arabella mellett, lehetőleg úgy hogy a vállam neki ütközön.
 A lifthez mentem és felmentem a a lakosztályunkhoz.
-Szia, Cristina!-mosolyog rám melegitőnadrágban Marianna aki épp egy teát ivott.
-Szövetségesek?-fordul felém a tv-t bámuló Alessandro.
-Hagyjál.-válaszolok kurtán, mert semmi kedvem sincs a mentormhoz. Ledobom magam az ebédlőasztalhoz és ráhajtom a fejem.
-Mi az?-kérdezi halkan Francesco.
-Remélem még véletlenül se gondoltál arra, hogy a brazilokkal lépjünk szövetségbe!-kapom fel a fejem.
-Elég erősnek látszanak...-mondta de én a gyilkos pillantásommal elhallgatattam.
-Felejsd el.-jelentem ki.
-Sziasztok, Drágaságaim!-tipeg be Misi,  buzgon nyomogatva a telefonját. Annyira a képernyőre figyelj,  hogy majdnem hanyatt eset a kanapéban.
-Nem eszel egy kis kaviárt Cri?-kérdezi nagyokat pislogva.
-Inkább egy pizzát kérek!-válaszolok mire ő elhúzza a száját.
-Biztos vagy benne, Drága?-kérdezi.
-Biztos.-válaszolok mogorván és bedobom a mikróba a fagyasztott pizzát.
-Ezt meri valaki pizzának nevezni?-nézek fintorogva a mikróban forgó tésztára.-Nem tudnak ezek semmit.-dobom magam vissza a székre és unottan bámultam magam elé.
-Cristinaaa, gyere! Kész a rucid!-robban be az ajtón az örült stylisztom.
-Oh, Istenem....-nyögök fel és keletlenül felállok.

4 megjegyzés:

  1. Sziia!
    Imádtam ezt a részt is, nagyon jó lett. Ezek az előkészítő csapat tagjai valahogy mindig idegesítőek a történetekben :D, bár van, amelyiket később meg lehet szeretni. A stylistot én elég hiperaktív embernek képzeltem el. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen ruhát fog összehozni, bár mindenki ruhájára kíváncsi vagyok. :) Tetszett Carlos és Cristina beszélgetése remélem a későbbiekben is jóban lesznek. :) Arabella és Cristina veszekedése már az előzőben is nagyon tetszett, de így, hogy az egyik fél szemszögéből is elolvashattam még jobban imádom. Már alig várom, hogy milyen szövetségek lesznek, meg a kiképzést... Az a kedvenvem mindig a viadal előtti időből. Kíváncsian várom a folytatást. :)

    Viki :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Viki! ^^
      Igen ez igaz, a felkészítőcsapat tényleg szinte mindig idegesítőek! A stalyst pedig igen hiperaktív, főleg ha a tuhatervezésről van szó! :D
      Carlos és Cristina kapcsolata fontos lesz még a sztotiba! Arabella és Cristina pedig még sokszor fognak veszekedni! :D
      Köszi a kommented! ♡
      Sziaaa! :*

      Törlés
  2. Szia :)
    Olyan jó volt ez a rész! Kíváncsi voltam, hogy Cristina mit gondol Arabelláról, és arra is, hogy mi járt a fejében, amikor beszólt neki. Nem okoztál csalódást! Cristina annyira szimaptikus.
    Carlost viszont nem szívlelem :/
    A vége pedig...."Oh, Istenem..." ez mindent elmondott. Cristina nem nagyon szereti ezeket a Kapitóliumiakat :D
    Puszi,
    Lauren W.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! ^^
      Örülök, hogy tetszett! A következő részben pedig az fog kiderülni, hogy Arabella mit érzet egy-egy beszólásnál! :D Ááá Laura ezt már megszoktam, te mindi azokaz a szereplőket kedveled aki senki más (pl a NAVE-ben Bella) és mindig azokat utálod akit mindenki szeret :DD Hát igen, nem nőt Cristina szívéhez az előlészítő csapat!
      Köszönöm, hogy kommenteltél! :*
      Sziaa! ^^

      Törlés